Kancsal szem, mely mégis éles:
Méltatlan magányát könnyezi.
..
A társadalomra nem veszélyes,
kitüntetésre sem esélyes…
bőbeszédű; a sör teszi.
..
Vodka mámora lelkesít:
Emberrel embert egyesít…
Állatias ösztön kerít hatalmába.
..
a Jó soha nem veszít,
Csak sors az, ami megfeszít,
és ama Bánat, mi szívünk kalapácsa.
..
Forró ölelésben csókra vágyni,
Hontalanokkal szóba állni…
Brooklyn-kályhánkban versem ég.
..
Kelletlenül a jóra várni,
Gyarlóságunkat konstatálni…
De nekik semmi nem elég.
5 hozzászólás
Kedves Csaba!
Versed formájáról úgy érzékelem, hogy a korabeli, nagy elődeink formáját utánozzák verseid. Természetesen ahhoz, még nem csak a versforma kell, igyekezzél a verssorokban a szótagszámot figyelni. Nem fontos minden sort nagybetűvel kezdeni, hanem csak a mondatokat, mint a prózánál. Mint láttam, a mondatok között sem figyeltél arra, mivel több helyen is akadnak fölösleges nagybetűs szavak. Vigyázz az ilyen csekélységekre, s a föltett verseket előtte mindig olvasd át, mert a hibákat magad is felismered.
Versedben jó gondolatok vannak, igyekezzél egyre több jó verset alkotni.
Szeretettel olvastam: Kata
Engem a versed tartalma fogott meg.A nagy és kis betűkre figyelj! Ágnes
Kedves tigerjnr!
Tetszenek sorsképeid, úgy érzem, hogy szeretsz az ÉLET felett elmélkedni, szeretsz befele nézni is. Örülök, hogy itt vagy, érezd jól magad, írj sokat, olvass, fogadd el a kritikát, mert mindegyik építő jellegű, fejlődj, a többit meg rád bízom!
🙂
Üdvözletem!
Köszönöm az észrevételeket; örömömre szolgál, ha megörvendeztet valakit egy-két versem.
Szia 🙂 üdv a klubban 🙂
Tetszik a versed,érzed nagyon jól magad köztünk.
Szeretettel olvastalak: Zsu