Itt sem kellesz
és ott sem.
Nincs rád szükség sehol.
Az életed maga a pokol.
( Te akartad ezt magadnak.
Nem kívánta senki.
Most már késő sírni.)
Nem tartozol sehova
Nem kellesz senkinek
S este az ágyadat
A halál veti meg.
Egyedül
Szerző: zsuzsi
7 hozzászólás
Szia!
Köszöntelek itt a Napvilágon!
A vers alapján arra tippeltem, hogy még gimibe jársz, de látom, már nem. 🙂 Nekem olyan tinédzser világfájdalom és önsajnálat íze van. De nagyon ismerős. 🙂 Várom a többi írásodat is.
Üdv, Poppy
Itt sem kellesz
és ott sem.
Te akartad ezt magadnak.
a vers kb ennyi
nem tudom miért kell így széthúzni
Szia!
-Nekem nagyon tetszik a versed.-Egyáltalán nem széthúzott, ahogyan írják. Ezek gondolatok, szép gondolatok. Nekem is ismerősek nagyon!:)
Üd.: Móricz Eszter
Szia!
Nekem is tetszik! Poppy jól megfogalmazta, olyan világfájdalom bujkál benne. Nyugalom, azért itt kellesz!!! 😀
Üdv, Kini
Köszönöm a véleményeket! Valóban tele vagyok néha világfájdalommal, önsajnálattal és ezt valahogy ki kell adnom magamból.
Örülök, hogy közétek tartozhatok! Talán így a gondok megoldása is könnyebb lesz.
Móricz Eszternek: Már pedig igenis szét van húzva. Max. te nem veszed észre. És?
szerintem ez a vers ugy van jól ahogy van:)lendületes, elgondolkodtató, tetszik!