Kinevettek mert anyát hívtál.
Emberekben miért bíztál?
A könnyektől csak tovább híztál.
Terád már senki sem várna
És kikre várnál is, hiába,
Egyedül vagy a nagy világban,
Rabszolgája száz királynak.
„Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.”
Egyedül vagy de nem keresnek,
Egyedül vagy és elfelednek.
Halott vagy; ők élnek s szállnak.
Halottak; te élő s gyáva
Szerethetsz de mindhiába,
Egyedül vagy a nagy világban.
1 hozzászólás
sírtál-hívtál-bíztál-híztál
ha nem néztem volna, hogy mikor írtad, azt gondoltam volna, hogy a legelső, serdülőkori versed, az első szárnypróbálgatásod
sajnos az AAAA versképlet magában hordozza az erőltetett kínrímeket, és egyfajta bizonytalanságot, korlát-, mankóvesztettséget feltételez, ha felnőttkorban alkalmazzák.
A tartalomhoz viszont remekül illik ez a fajta regressziós stílus.
gratulálok: Alain Camp