Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy amcsi Colt,
Forgótáras, hatlövetű,
Markolata rézveretű.
Valahol Amerikában,
Country-zenés kiskocsmában
A gazdája mulatott,
Ahogy mindig is szokott.
Tánc közben az sem zavarta,
Hogy a bőrtok lifeg rajta,
Benne szenvedett a Colt,
Szédült, hányingere volt.
Történt, hogy egy vadidegen
Odalépett nagy hirtelen,
És a partnerét lekérte,
Ami váratlanul érte.
„Hallod-e, te jött-ment fickó,
Lekérésről nálunk nincs szó,
Azt ajánlom, kopj le gyorsan,
És akkor még finom voltam!”
De a másik föl sem vette,
A seriffet emlegette,
Hogy az neki testvérbátyja,
S mindenki baját ellátja…
„Tágulj innen, taknyos kölyök,
Mindjárt a s……be lövök!”
Szólt barátunk kiakadva,
És a Colt-ját előkapta…
De az – csütörtököt mondott,
Becsületén hagyva foltot…
A kocsma meg hahotázott,
Ilyen kovbojt még ki látott!
Hősünk égett, eloldalgott,
Másnap eladta a Colt-ot!
Tanulság, mit le kell vonni:
A Colt – nem szeret táncolni!