Ich hör’ die Bächlein rauschen
Im Walde her und hin,
Im Walde in dem Rauschen
Ich weiß nicht, wo ich bin.
Die Nachtigallen schlagen
Hier in der Einsamkeit,
Als wollten sie was sagen
Von der alten, schönen Zeit.
Die Mondesschimmer fliegen,
Als seh’ ich unter mir
Das Schloss im Tale liegen,
Und ist doch so weit von hier!
Als müsste in dem Garten,
Voll Rosen weiß und rot,
Meine Liebste auf mich warten,
Und ist doch lange tot.
Joseph von Eichendorff
Idegenben
A patak dübörögve
erdőben kanyarog,
az erdőben csücsörögve
nem tudom hol vagyok.
Csalogányok dalolnak
az egyedüllétről,
tán mesélni akarnak
a régi szép időkről.
A csillogó holdfényben
mintha látnám ott lenn,
völgyben, az a vár vélem,
de oly messze van innen!
Mintha ott lenn a kertben,
hol a rózsák nyíltak,
várna engem a kedvesem,
de ő már rég meghalt.
Fordította Mucsi Antal
6 hozzászólás
Kedves Tóni!
Mivel az érdektelenség engem is bánt, meg téged is, azért párszót fűznék a fordításodhoz.
A patakhoz szerintem túl erős a "dübörög" ige, azt inkább egy hatalmas folyam teszi, és az is csak akkor, ha éppen átbukik a zsilipen vagy a gáton, árvédelmi töltésen. A patak inkább csobogjon, csörgedezzen, susogjon, csilingeljen, fecsegjen, csevegjen, zajongjon, sisteregjen, feleseljen, stb.
A kanyarog, csücsörög is kilóg egy kicsit, pedig te nagyon tudod, miről van szó konkrétan. A csalogányok se az egyedüllétről dalolnak, hanem magányukban a régi szép időkre emlékeznek szerintem. A vár sem passzol a völgybe, tudod, várat inkább a hegytetőre építenek. De kastély, palota az inkább kívánkozik völgybe, vízfolyás mellé, erdőszélre.
"Az a vár vélem" – na, ezt nem is értem… Az, hogy a kert piros és fehér rózsákkal van tele, tkp. már nem is érdekes, hiszen az utolsó strófa amúgy is szomorú, mert az elhalt kedvest juttatta a költő hősének eszébe…
Volt jobb!
Üdv. Dávid
Kedves Dávid!
Igazat adok minden észrevételedben, úgí látszik mégis jobban hiányzik az az 47 év a magyar nyelv tudásomban amit nem otthon éltem le. Köszönöm és üdv Tóni
Kedves Tóni!
Köszönöm szíves válaszod, és hálás vagyok, hogy sértődés nélkül fogadtad el észrevételeimet. Nagyon ritka, aki fel tud emelkedni ehhez a korrekt őszinteséghez, amit én igen nagyra becsülök…
Szeretettel üdvözöllek és szép hetet kívánok!
Dávid
Kedves Dávid!
Miért is sértődtem voln meg. Az életben az udvarias, téves dicséret több embert tönkretett, mint az időben megadott őszinte értékelés. Nekem van egy nagy hibám, amit a fiatalkoromra vezetek vissza, mindig más szolgája voltam (a szó szoros értelmében) sohasem fejlődött ki nálam az úgynevezett "egészséges becsvágy" mindig mindenhol a hátul, az ismeretlenbe érzem jó magam, ezért Sem veszek sohasem részt pályázatokon, és sohesem volt / nincs tervem a verseim kiadására.
Köszönöm a válaszod éd
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Olvastam a hozzászólásodat.
"az udvarias, téves dicséret több embert tönkretett, mint az időben megadott őszinte értékelés" – Nagyon igaz szavak, kár, hogy nem mindenki gondolja így. Pedig ez a fejlődés útja, megszívlelendő gondolat.
Üdv: István
U.i.: Nem vagyok lírai alkat, a vershez nem tudok hozzászólni. Megint kapni fogok ezért a kicsi buksimra!
Kedves Istvání4
A mondott szóból ért az ember… sokat ismételt szavak. Az én fordításaim biztosan nem irodalmi remekművek, de nam az Volt a szándékom a fordításnál, és mert nekem jó szórakozás a fordítás, és mert örömmel is fordítok, remélem minden fordításom talál egy-két olvasót akinek tettszik. Koszönom a hozzészólásodat és
üdv Tóni