Veled aludni el, egymást átölelve,
Hallgatni szuszogásod, mely a csendet áttörte.
Nézni, lehunyt szemeidet, s rágondolni arra,
Álmod, álomország mely részén vet partara?
Gyönyörködöm arcodban,
Mely kisimulva pihen karomban.
Szemed néha megrebben,
Tán most álmodod a legszebbet?
Vajh rólunk szövöd álmod,
S benne csak a szépet látod?
Biztos csodákat látsz ott,
Mert arcod sima, akár a bársony.
Tán utolsó együttlétünket álmodod újra,
Mikor együtt keltünk, a gyönyörökkel teli útra!
Együtt értük el a gyönyörök mezejét,
Hol ketten éreztük, szerelmünk örömét!
Biztosan erről, vagy ily szépről, szól álmod,
Hisz az előbb ajkadon kéjes mosoly játszott!
Aludj csak Csillagom, majd én őrizem álmod,
Arra is vigyázok, hogy mindig szépet álmodj!
1 hozzászólás
Kedves Michael!
De jó is annak, kit így őriznek…
Tetszett szép versed!