Csendesen világít a szomorú Hold,
Halovány fénye lelkünkben tova sikolt,
Nyári éjjelen a túránk emléke gyönyörű volt,
Aznap lettem én élőből élni akaró holt,
Az erdőben; hova vittél, végig síri csend, némaság honolt,
Mit tettél velem, Ó mondd,
Zakatoló elméd épp akkor, mit gondolt?
Miért bántottál, ha szívünkben eleinte a szeretet dobolt,
Lelkünkben annyi emlék, élmény reménye volt,
Kettőnk közül csak én voltam józan és megfontolt,
Hova lett a kéz és a test, amely Téged szeretve átkarolt?
Miért tetted ezt Velem, válaszolj, Ó mondd,
Miért legyen a Te neved… James, aki Bond,
Ha én beszélek magyarul és angolul,
Az a többieknek miért probléma, miért annyira gond?
1 hozzászólás
Gyönyörű vers.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Szép napot kívánok, jó egészségben:
Zsuzsa