Éjjel, mikor senki se hallja,
Sírok kicsit, és rád gondolok.
Miért is szeretlek, nem tudom,
De letörlöm a könnyem,
És rólad ábrándozom.
Éjjel, mikor senki se látja,
Átlépek egy másik síkba,
Viszlek magammal, és boldog vagyok,
Hogy Veled lehetek, hozzád bújhatok.
Egymás szemének tüzében elveszve,
Semmire és senkire nem gondolva,
Csak egymást látjuk egyre gerjedve,
Fejünkből minden más kizárva.
Testünk forró, s remeg,
Ahogy hozzád érek,
Érzem már: elveszek, végem.
Testünk összesimul,
A vágy nem bír magával,
Őrülten ragad magával.
Átölelve érezzük egymás lüktetését,
Elmélyedünk testünkben,
S mindent kitörlünk emlékezetünkben.
Nincs semmi csak mi ketten,
S a csoda mit átélünk.
Aztán vége, semmi, csend.
Csak a vérem lüktet, s esélye sincs
Hogy hozzád érjek, érezzelek valóban Téged…
Kint lassan a hajnal dereng,
S messze száll az éjjel,
Visz magával Téged…,
S én fáradtan ébredek.
A szomorú valóság marad,
Az ölel át hidegen, fájón,
De majd jön megint az éj, a sötét,
Én ismét szállok, szabadon…
Mikor senki se látja, szerethetlek Téged.
8 hozzászólás
E versed különösen tetszik, valahogy összeszedettebb, mint az eddiek, bár ha a verstani szabályokat nézzük, eléggé sántít.
Ez itt most lényegtelen, hiszen a szenvedély és szeretni akarás, ami benned van, az olvasót is teljesen elragadja.
Úgyhogy végre ez jónak mondható.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás, nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad, és nagyon örülök, hogy tetszett. Igen, sajnos a szabályokkal nem nagyon szoktam foglalkozni, (az életben sem… néha), és elragadott a szenvedély, amikor írtam.
Üdvözlettel, Melcsi
Szép gondolataid vannak, s szép költői kifejezéseket használsz. Valóban a verstani szabályokat nem tartod be. De biztosan érzem, hogy most kezdesz verseket írni. És mindenki volt kezdő, és mindenki – gyakorlattal egyre előbbre tud lépni. Egy másik tanáccsal szolgálnék, amit eddig nem tettek föl.
A versírásnál is szabály, ami a prózánál. Mondatokban fogalmazzunk. Azonban a annyi megengedhető, hogy a klasszikus formánál szokásos minden sor első nagybetűjétől eltekinthetünk, s csak akkor írjuk naggyal, ha az a mondat első betűje is!
Viszont igen fontos az érthetőség kedvéért is, a szabályos mondatok és az írásjelek
használata, amit sokan szeretnek elfelejteni!
Ezt igazán nem nehéz megjegyezni, s jó, a kezdeteknél is bevezeted a helyes módszereket.
Folytatom.
Még valamit szeretnék elmondani. Nagyon jó, ha a verset nem teszed föl azonnal, mert az nem minden esetben tökéletes első nekiinduláskor. Érleljed, és nézd át naponta vagy ahogyan tetszik, hidd el, ahányszor olvasod, mindig találsz rajta valamit, ami javít rajta. Sokszor ugyanabban a sorban találjuk meg például a rímnek megfelelő szót, csak át kell alakítani a mondatot.
S még valamit: verseket-prózát, mindig futtasd át a helyesírás ellenőrzésen, mert gyakran előfordulhat benne elírás vagy hiba. Jobb megelőzni.
Írjál sokat, és olvasd mások anyagát, mert gyakorlattal tudsz jól előre haladni!
Szeretettel: Kata
Kedves Anonym!
Magával ragadó a versed mondanivalója, tele mély érzésekkel. Szép költői képeket használsz! Katával és Tamással is egyetértek: mielőtt feltennéd, kicsit érleld a verset, érezni fogod idővel, hol kíván némi formálást, javítást. További jó alkotómunkát kívánok!
Szeretettel: Zsóka
Kedves Kata és Zsóka,
Nagyon szépen köszönöm kedves szavaitokat, és tanácsaitokat. Valóban kezdő vagyok, és hebrencs, amit először leírok, azt nem szívesen javítom, de látom, kell, hogy jobb legyen.
Igyekezni fogok.
Szeretettel: anonym
Szia!
Benéztem hozzád, és egy szép szerelmes verset olvasok. Igaz az álom világában játszódó éjszakai csodát. Szépen kibontottad . Kívánom, a reggeleket éld meg úgy, hogy melletted, majd a karjaiba zár.
Szeretettel:Selanne
Kedves Selanne, köszönöm, hogy olvastad. Szeretettel, anonym.