1.
Hullanak a csillagok,
álmosan mennybe
szöknek, szemükbe
könnyek, ha gyűlnek,
felragyogva menekülnek, s
vihart csókolva
felhőben eltűnnek.
2.
Álmomban szilaj
távolban csillogott
hold egy darabja,
hiába suttogtam
ezer imát, meg nem
hallotta, s elbújt
a fekete égboltra.
3.
Suhan a fénysugár
szembogárnak halovány
vonal csak, mit elhagy
maga után,
idelent álomnak
tűnik, hogy felvehesd
csillag vékony fonalát,
odafenn életnek
tűnik, ahogy szemedben
megszületik az
örök ragyogás.
2 hozzászólás
Kedves Júlia!
Gyönyörködni lehet a szép csillagos égben. Te nagyon szépen rendbe téve a csillagokat, holdat, fénysugárt alkottál belőle egy verset.
Szeretettel: Kata
Kedves Hayal!
Éjszakai fényeid megvilágították a lelkemet!
A stílusa nekem kicsit haiku-szerű, de ez nem baj! 🙂
Szeretettel: dodesz