Nem tudom mit vétettem,
Nem tudom mivé lettem,
De amit tettem, büszkén tettem,
Életemet megmentettem.
Senki vagyok, mégis bátran,
Hittem, amerre jártam,
Csak pusztulást láttam,
Mégis büszkén álltam.
Magam mögött hagyom,
Múltamat, a tűznek adom,
Ha a jussomat nem is kapom,
Érzem, mégis van holnapom.
Mikor úgy éreztem végem,
Mélyen magamba néztem,
Felforrott a vérem,
Szabadságom kértem!
Lehet, hogy egyre többet kérek,
Lehet, hogy semmit se ér az élet,
Lehet, hogy elpusztul a lélek,
De amíg élek… REMÉLEK!
33 hozzászólás
Nagyon klassz ki vers! egyetértek veled, remélni kell!
Tetszik… Ismerősen cseng néhány szó(kapcsolat), talán egy dalban hallhattam?!:)
Nagyon jó, csak így tovább!
Üdv, Jodie
köszönöm
bevallom a dicséret jobban esik, de az épitő jelleggű kritikáknak is örülök :-))
Jodie, talán azért hangzik dalhoz hasonlónak, mert talán a leggyakoribb rímeket használtam föl,mivel elég nehéz volt 4-s rímpárokat találni
Szia!
Nagyon jó. Remélni kell amég élünk.
És, bizony ér valamit az élet. Mert a legnagyszerűbb ajándék, amit kaphatunk… És bíznunk kell benne!
Szép vers, remek.
Üdv
köszönet :-))
jo vers,nagyon tetszik mert optimista életszemléletet tükröz. A mondanivaloja és a felépitése is jo nagyon…szoval lényeg hogy gratulálok:)
nem győzök hálálkodni :-))
mégegy köszönet
Remélni kell, jól írod, mert a remény hal meg utoljára. 🙂
Ügyes vers.
üdv
Kedves Acélszív!
Csak annyit fűznék hozzá, hogy REMÉLEM írsz még ilyen elgondolkodtató verset, REMÉLEM nem adod fel az írást, mert van jövőd és érdemes folytatni!:)
Üdv Papaja
Igen ez kb. olyan Depresszió-szintű rockdalszöveg, az én véleményem szerint nem egy nagy etvasz, egynek-elmegy kategória. Talán egy jófajta zúzással körítve, meg erősen bealkoholizálva koncerten jó mulatság volna erre ugrálni.
Papaja, köszönöm, addig nem adom fel az írást amig van hozzá kedvem, de nemakarom komolyabban csinálni. :-))
Arthus… ha te mondod, de ha meg tudnád mutatni hol a depresszió igazánhálás lennék, mert én egyáltalán nem depressziósnak szántam. a jó kis zúzst meg felejtsd el, az maradjon meg annak amit annak is irtak.
A Depresszió az egy hepi rockzenekar. Semmi depressziós nincs benne. Innen a zenekar neve is. Nézz körül a google-lel, hátha ráakadsz egy pár dalszövegre. Persze, tudom, más. Mégis…de majd te elmondod.
ismerem a depressziót, bár nem arra gondoltam egyből, én nem használnám rá a hepi kifejezést. legfeljebb a drogtól hepik…
Nem tudom, mennyire van közük nekik a drogokhoz, de a zenéjük kifejezetten egy életigenlő, lendületes, fiatalos lüktetésű, szerethető zene, ezért nevezem “hepi” bandának.
najó, legyen 🙂 de azért ez mégsem az ő stílusuk, és nem akarom őket bemocskolni, mert biztos forrásaim nekem sincsenek, én “úgy hallottam”…
a zenéjüket én is szeretem
Élj! Remélj! Télleg kicsit rock dalszöveges…de a szótagszám, és a rím néhol megakad, vagy megdöcögteti….ám nagy igazság…szóval, amíg élsz, remélsz…ez jó!
nem ismertem a könyvet, de a cím alapján felkerül az elolvasandók listájára 🙂
nagyon jó vers. Tetszik ahogy kifejted,hogy az ember a bajok, és problémák ekreszttüzében megroggyan, néha elesik, de még is fel kell állni, és kűzdeni tovább.
Üdv
CD
Hát.. nagyjából előttem már mindent elmondtak:) Én talán csak annyit tudok mégegyszer mondani, h GYÖNYÖRŰ, igaz és csodálatos!
Köszönöm az élményt. Gratulálok!:)
Csak így tovább;)
aki igy tud remélni és azt mindig kell ,annak tényleg”Acélból” van a szive,na ne haragudj ,itt butáskodok ,nagyon jó a versed és engem nagyon elgondolkoztatott mivel én született peszimista vagyok ,hogy mennyire megérintett az a vers ,csak igy tovább.
Köszönöm! Nagyon tetszett! Legfőképpen az utolsó sor!
Üdv: Zsó
Nagyon örülök, hogy ilyen fiatalon ilyen klassz verseket írsz! Nekem tetszett! Jól megszerkesztett, minden a helyén van, rímek is. 🙂 Gratula hozzá!
Próbálj meg mimelés,rimelés
nélkűl szabad verset irni
bocsánat, de nem teljesen értem. arra, gondolsz, hogy inkább jobban fejtsem ki a gondolatot, és ne foglalkozzam a külalakkal annyira? ilyen verseim is készülőben vannak.
köszönöm, hogy olvastad
túúúúl pozitív! khm. nem mondom, hogy nem tetszik, csak távol áll tőlem.
egyet értek Csokonaival “csalfa, vak remény”
én nem vagyok a rímek ellen, de a szabad versnél könnyen ellehet veszteni a fonalat :S
tam-tatam-tatam-tatam…hangzása kb. elröppen, elfeleded…
Nola
Míg élünk csak remélünk, tetszik a versed:) Gratulálok:)
Nos kezdjük ott , hogy ez jó kis költemény… Viszont én ezt így ebben az állapotában nem tudnám elképzelni dalszövegnek. Kicsit olyan monoton-menetelős (jobban nem tudom megfogalmazni , bocs 😛 ) Az meg tény, hogy az uccsó vsz ( refrén?) el lett találva. Depressziós vonulatot csak minimálisan érzek benne. Amúgy grat. hozzá!
üdv
tulajdonképpen már mindent elmondtak-írtak előttem, örülök, hogy elolvashattam.
nekem is vannak hasonló verseim, csak őszintén szólva azok eléggé depressziósak. meg…nem is tartom igazi verseknek(ez a sajátomra vonatkozik), mert semmilyen "vers-szabály" nincs bennük. viszont annál több érzelem, gondolat. ebben jelen volt a gondolatm ráadásul formája is volt, szóval :grat.
szió
Niké
Igazán dallamos, és magával sodró, lendületes, kíváncsi lennék, milyen dallam illene hozzá…
Szia kedves Acélszív!
Ez a vers neke nagyon tetszik.Olyan mintha valami/valaki a padlóra küldőtt,de megtaláltag a módját annak, hogy talpra állj.Ezt tehetted egyedül vagy segíthetett benne valaki a lényeg az, hogy megtetted az amihez nem mindenkinek van ereje remélem azóta ismét a régi vagy és meglátod az életben a szépet is nemcsak a rosszat.Gratulálok ahhoz,hogy talpra tudtál állni!!
Delfinke
Nagyon, helyes, tessék csak remélni! Hisz tudjuk: a kardhal először….. 🙂
Gratulálok, nagyon szép vers!
Kedves Acélszív!
Nagyon tetszett a versed!
Azt hiszem, ha rossz kedvem lesz, ezt fogom olvasgatni. Ahányszor csak elolvasom, mindig az jut az eszembe, hogy a remény hal meg utoljára! 😀
Myrthil