elém borulnak az esti fák árnyékai
eltakarják utam
sötétbe lépek
és kicsit összehúzom magam
el-eltűnök néhány pillanatra
az éjszakai városból
a nem-vagyok
a nem lét
kicsit elrejt
kicsit felold
innen az árnyékból nézve
talán kicsit tisztább is a világ
talán azért
mert nincs benne
sok ezernyi hibám
milyen narancssárgán
izzanak most a házfalak
két ember siet a járdán
a fák árnyékában
látszanak
ne látszanak
itt vannak
és nincsenek
és újra
mint a zongora billentyűi
olyan most a fény
sötét-világos
fekete-fehér
mintha vágyakkal telt volna meg
bár kihaltnak látszik a város
hív
kíván ez az üresség
ez a csend
ez a halálos
sötét és mély
elnyelő semmi
ami most elönt mindent
végig hömpölyög az utcákon
lassan feltölti a tereket
a föld mélyéről indult
és már eléri az egeket
2 hozzászólás
Kedves koma!
Elolvastam művedet és sokféle következtetés ment végig az agyamon, miután elolvastam másodjára is a művedet. Első következtetés: Hmm… nem volt rossz! Második következtetés: A Feketén – fehéren c. ABC pályázati munkád lehet…
Harmadik következtetés: valóban elgondolkodtatott, van benne olyan, ami nem tetszik benne, s van olyan, ami viszont nagyon… Szóval, Összes Következtetésem végeredménye: Ne hagyd elveszni a tollat a kezedből!:)
Üdv: Papaja
Szép napokat kívánok!
Szervusz Papaja!
Nem volt pályázati munka 🙂
Írni valószínűleg fogok még… bár eddig sem “tétlenkedtem” (látszik a honlapomon), az eredmény, az olvasó megítélésétől függ, de az írás nem saját döntés, hanem belső kényszer…
Köszönöm.
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu