elbújt a csend ma éjjel
titkos zugok feketeségébe rejtőzött
kisfiúk szuszogó álmába
árván hagyott
szomorú szagú szobákba
elbújt…
szemhéjak védte lelked tükrébe
szempillák reszkető hűvösébe
elbújt…
mozdulatlan kezed simogatásába
lélegzeted egyforma zihálásába
elbújt…
fényre emlékező lámpák vágyába
elbújt…
elhagyott járdák magányába
elbújt…
séták nyomait őrző ösvények mentén
elbújt…
valahol arra ahol sohasem kerestél
elbújt…
bátortalanul akadozó szavak közé
megalázó kérdések szégyenei mögé
elbújt…
elfehéredő ujjak feszült félelmébe
kicsorduló könnyek halványuló gyöngyébe
elbújt a csend ma éjjel
hajnalig kitart még talán
emlékké szelidűl az éjszaka valósága
a némaság őszinte meséit
elfedi majd a nappal zajos hazugsága
3 hozzászólás
Nagyon szép, és szeretem, ha kiragadunk egy szót…elbújt…és köré mindent fel lehet építeni..
Úgy érzem ez most sikerült!
Csak gratulálni tudok!
Üdvi: d.p.
Szép napokat kívánok!
Szervusz dinipapa!
Van olyan, hogy egy-egy hangulatot, gondolatfűzért egyetlen szó indít el, vált ki… ez a vers is ilyen pillantban szöletett.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Kedves Koma!
Nagyon jó vers.Lenyűgöztél. Azt írtad gondolatfűzér.Eddig csak egy gondolatfüzért olvastam. Tetszett.
Ági