ellobogott régi dühöd
vágy parazsát elkerülöd
pár keserű furcsa szavad
elmotyogod már ha szabad
lábaidon bús-bicegő
félretiport ócska cipő
kergeted Őt zord utakon
éjeken át s nappalokon
fényeveszett esti sugár
hinti feléd senki se vár
már sose volt régi barát
sem veti rád szemsugarát
messzi harang lágy szava szól
kékbefutó dombok alól
látod amott Ő suhan át
képzeleted kék madarát
távolodik szél-szabadon
elszoruló halk szavadon
elhiteted semmi se fáj
elhagyatott néma a táj
25 hozzászólás
🙂
kedves Antonius!
nem is "motyogod", nagyon szépen mondod, tetszik.
Szeretettel
Emese
Köszönöm a figyelmed kedves Emese.
Hálából egy „svéd” Neked:
Zongorázni tanultam.
Mama elvitt egy György Ádám koncertre.
Azóta nem tanulok zongorázni.
Üdv. a
:-)))
jobb előbb, mint utóbb… ezek a nagyik PerForMenszek 😀
Jó! 🙂
Köszi!
Szeretettel
Emese
Káromkodni azért nem kellene. 🙂
:-)))
valahogy fel kell zárkózni 😀
Ha káromkodásban hozzám, akkor nagyon fel kell kapcsolnod. 🙂
Kedves Antonius!
Ha papírra írtad volna akkor már gyűröttre olvastam volna. Valahogy magaménak érzem, csak én nem tudok így írni.
Üdv: Ági
Ez jó szöveg! 🙂
Dehogy nem tudsz.
😀
igyekszem. Egy jó barátért mit meg nem tesz az ember.:-)
Nemes elhatározás.
Ha nem vigyázunk, beérjük a Háy Janit. 🙂
😀
mi több, le is körözzük:-)
Világos. Nem szarozunk! 🙂
Hiteles. A képek, a hangulat, s maga a forma, a ritmus is, ahogyan mindehhez igazodik… Gratulálok, nagyszerű vers!
Köszönöm szépen Csaba.
Szép a zenéje, és nagyon eltaláltad ezt a melankolikus hangot…
Üdv: Klári
Köszönöm szépen kedves Klára.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Minden dicsérettel egyetértek, megtoldom azzal, hogy hozzáértésed a verseléshez utolérhetetlen, ismerem a kiadott verseidet is. Modern verselés szempontjából kiváló alkotás!
Nem szeretnék ünneprontó lenni, mégsem vállalkoznék rá, hogy közösség előtt előadjam.
Elemeztem, a harmadik szakasz 2. soránál megállt hiányos tudományom. Nem tudnám, hol kell megállni, hol a mondat vége, hol kezdődik a következő. Hogyan kell hangsúlyozni írásjelek hiányában? Próbálkoztam így is, úgy is, nem tudom eldönteni, hogy az alkotó hogyan képzelte el a mondanivalóját.
Tudom divat, de ahhoz, hogy megfelelően értelmezzem, úgy, ahogy az alkotó elképzelte, át kellene dolgoznom magamnak, s írásjelek helyett más jelekkel kellene ellátnom.
Tudom, megköveznek érte, de már csak ilyen maradi vagyok.
Valamikor régen… erre volt is egy iskolai példa, milyen tévedéseket rejthet magában a kifelejtett – avagy – az akarattal elhagyott írásjelek hiánya.
Üdvözlettel: Kata
Kata kedves! Egyáltalán nem vagy ünneprontó. Örömet okozol az értő, figyelmes olvasással. Ha központoznám a munkám, akkor a 3. versszak valahogy így nézne ki:
Fényeveszett esti sugár,
hinti feléd: senki se vár;
már – sose volt – régi barát,
sem veti rád, szemsugarát.
Az első két sorban azt próbáltam érzékeltetni, hogy az idő múlásával megkopnak a fények, az örömök, az alkony, többnyire az elmagányosodással jár.
A befejező két sorban azt próbáltam leírni, hogy még azok sem keresnek, akiket pedig egykoron barátainkként (ám lehet, sosem voltak azok) tartottunk számon.
A szándékomat, lehet, nem igazolja az eredmény, de Te biztosan megérted, hogy a choriambus szigorú (tá-ti-ti-tá) ritmusképletét betartva, tökéleteset létrehozni, bizony sok tere nem marad az alkotónak.
F: És persze nagy példaképem Márai is valami olyant mondott, hogy tökéletességre, csak a dilettáns törekszik. 🙂
Hamvas Bélát pontosan tudom idézni: „A mesterember az, aki mindig a tökéletességre törekszik, a művész akár hibázhat is.”
Köszönök mindent. a
Nagyon szép! A ritmusa magával ragadó, ugyanakkor jelzi azt az életbe-zártságot, amit a hangulatok, érzelmek, vágyak, emlékek körénk vont falai teremtenek… hogy nem lehet belőle kilépni, mert szigorú rendje van! Ezúton kérdezlek: felrakhatnám-e ezt és néhány más írásodat a Pólus online-ra? Üdvözlettel: kiskató
Kedves kiskató!
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmed, a kedves értékelésed. A „műveimet” oda rakod szabadon, ahová csak akarod. 🙂
Üdv. a
Kedves Antonius!
Nagyon jól érzékelteted versedben, amint az évek előrehaladtával változnak az emberek, az emberi kapcsolatok.
Kötött a ritmus, melankólikus dallamossága azonban tökéletes összhangot alkot a mondanivalóval.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Gyönyörködöm a hozzászólásaidban. Köszönöm a figyelmed, kedves szavaid.
Üdv.a
Kedves Antonius!
Gyönyörű. Köszönöm, hogy olvashattam.
Mária
Köszönöm, hogy olvastál kedves Mária.
Üdv. a