Ha itt lennél elmondanám
hogyan és miért forog a Föld,
hogyan keringnek a bolygók,
nagy ősünk, Napunk körül.
Elmondanám hogyan váltják egymást
az égbolt éjjel s nappal urai,
hogyan fáznak jeget a sarkpontok,
s perzsel tüzesen az egyenlítő vonala.
Még azt is elmondanám,
hogyan lehel édes illatot
az enyhe tavaszi hajnal virágaim bimbójára,
s milyen titkokat susog a szél,
mikor hűsítőn arcomhoz ér,
hogyan játszik a zápor fák levelén,
mielőtt csendesen lehullva
a szomjas földre ér.
Ha itt lennél elmondanám,
nélküled nem zöldek a fák,
s némán kiállt minden madár,
kókadt bimbóját elhullajtja
őszt érző, hervatag virág,
s ott fenn a csillagok csak
vaksin pislognak Holdjuk felé,
hová tűnt az őket övező "Éter".
8 hozzászólás
Kedves Tünde!
Ha itt lennél elmondanám, hogy nagyon, nagyon tetszett a versed.
Gratulálok, Judit
Köszönöm és örülök!!!
Írásban is jól esnek szavaid…
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Igazi vágyvers, bizony elhiszem mindazt ami leírtál. 🙂 Csodaszép képek, és remek vers.
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Ilona!
Nagyon köszönöm szavaid!!!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves zuzmara!
Tégy meg mindent, hogy elmondhasd!
Hisz, ahogy így versbe leírtad…
Magával ragad!:)
Köszönöm kedves Dóra!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Szép szerelmes versedet most dobta elém a Véletlen.
Örömmel olvastam amit nekünk közvetítettél és a végső szomorú sorokat.
Ilyen az élet, de kedvedet ne szegje, mert borús ég után jő a kikelet.
Szívből kívánom, hogy hamarosan újból rád találjon!
Szeretettel olvastam: Kata
Drága Kata!
Egyszer fenn, egyszer lenn… az élet már csak ilyen…
Élek, ahogy tudok, bírok!
NAMASTE!!!!