hasztalan perceid
míg sercegve szaladnak
lélek-szövetkéid
korom-nyomán hagynak
nyakadon elkékült
emlékek körmei
holt húsodba révült
kihulló kövei
lásd, minden hiába!
az idő eltemet
macskát zsákjába
többé már nem vehet
pierrot könnyeid
csak némán hullanak
letört ujjperceid
egyedül matatnak
6 hozzászólás
Szia Ildikó! Érzem a dermesztő hideget, amelyet versed atmoszférája teremtett. Szeretettel Üdvözöllek. én
Szia Bödön!
Bocs!
Szeretettel: Ildikó
Ja, és nagyon nagyon nagyon örülök hogy ezt is vállaltad!
Draga Ildiko!
Dramai szerintem a versed. Nagyon erzed a lelek, lelked rezduleseit, amit remekul fejezed ki.
Olelessel voltam. Ica
Köszönöm szépen, drága Icám
Én is ölellek szeretettel:
Ildikó
Szia kedves Ildikó !
Betegségem miatt, sokat hiányoztam, de örömmel látom, új írók és remek versek születnek, ilyen
ez a vers is.
Szeretettel olvastalak : Zsu
Köszönöm szépen, kedves Zsu!
Remélem most már, gyakrabban látunk!
Szeretettel:
Ildikó