Árbocom csonkjára – mint fáradt madár –
Emléked halkan, néha még visszaszáll.
A tengeren kószáló lassú szél,
S a csobbanó víz is, rólad beszél.
Heverve vitorlám nedves, nyűtt halmán,
Verdes a szívem felhők messzi ormán.
Ringok némán… – csak szívem ver vadul –
Sehonnan sehová… céltalanul…
13 hozzászólás
Kérem a hozzám betévedő kedves alkotótársaimat, kedves olvasómat, hogy amennyiben a munkáimat néhány szóra érdemesnek tartják, azt nagyon szívesen fogadom, és szépen megköszönöm, de a pontozással ne bajlódjanak. Én sem pontozok hónapok óta.
Tisztelettel: antonius
Nagyon szép gondolatok az emlékekről.Kicsit szomorkás a hangulata, mégis tetszik!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka! Köszönöm szépen, hogy megtiszteltél.
Üdv. a.
Jól érzékelteti a vízre helyezett (kicsapott) hajótest és a környezet viszonya a teljes elszigeteltség érzetét. Tetszik, hogy míg az emlékező a hajó deszkáihoz (saját életéhez) van kötve, addig az, akire emlékezik, ki-be járhat a kettejük világa közt. Persze, ez csak képletes, hiszen ez valójában nem az igazi, hanem az elbeszélő által megálmodott, irányított "Ő". A madár hasonlat elég jó választás ehhez. A vízi képek sokat tesznek a vershez: ilyen helyzetben valóban kevés az esély, hogy mások (más emberek) is belekeveredhessenek a történetben, így teljesen "egyedül", így a hajós elég intenzíven élheti meg a vihar utáni élményt. Sokszor megírt, ám ez alkalommal kivételesen szépen "elbeszélt" történet! Gratulálok! Gyöngéden, halkan lüktető sorok!
Kedves Kuvik!
Sajnáltam, hogy rövid kis versembe nem fértek bele a „szakadt vitorlám”, „tört deszkám” szavaim. Neked ezekre nem volt szükséged, nélkülük is tökéletesen megértetted szándékom.
Köszönöm, hogy rövid kis próbálkozásomra ennyi figyelmet, időt áldoztál és élményszámba menő elemzéseddel megtiszteltél.
Üdv. a.
Kuvik fantasztikus elemzését úgyse tudnám felülmúlni, így csak annyit mondok: gyönyörű!
Gratula!
Poppy
(U.i.: Én sose pontoztam, csak kommentelek, abból úgyis minden kiderül. )
Poppy Kedves.
Köszönöm szépen, hogy jöttél, figyelmeddel megtiszteltél.
Üdv. a.
kedves Antonius!
Nekem már nem jut újabb dicsérő mondat az eszembe, ezért csak azt mondom, amit már sokszor. Meghatóan gyönyörű versedhez csak gratulálni tudok.
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves Hamupipő!
Köszönöm Neked nagyon szépen, hogy ismét megtiszteltél és olvastál. Ragaszkodj ehhez a szép szokásodhoz.
Üdv. a.
Óh, Antonius!
Kicsit lemondónak érzem a verset, mintha egy nagyon kedves emlék után sóvárognál, s szíved utána verdesne oly vadul. Versed mindenképpen jól sikerült, remek alkotás.
Gratlálok!
Kata
Kata Kedves!
Munkáink nem nélkülözik az életünk során átélt helyzetek okozta érzéseket, lelki rezdüléseket, élményeket. De nem mindig és nem csak a megélt pozitív, ill. negatív élményekből merítünk. Azaz nem feltétlenül tekintendők „önéletrajzi mozaikoknak” a leírtak.
Ezt hangsúlyoznom kell néha, ha nem akarok itthon bukósisakban járni-kelni, elkerülendő az asszony palacsintasütőjét.
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Szia, kedves antonius!
Az emlékek már csak ilyenek,
mennybe visznek, vagy földre nyomnak.
Fájó és mégis szívesen emlékszünk rájuk,
mert szépet adtak.( Erre a versedre vonatkozik)
Szép, kifejező az írásod.
Üdv: napsugárka
Kedves antonius!
Hiába ragyogok itt Neked, nem akarsz írni???:)
Kifogyott a gépedből a szufla?:)
Pedig mindig romantikus verset kellene írnod,
mert olyan szépek.
De úgy látszik az én kívánságom nem teljesül.:(
Üdv: napsugárka