néha tovább tanulnánk, de minek,
éljük itt a földi életünket
de már senki sem érdekel minket,
sokszor úgy teszünk mintha szeretnénk
és pénzért mindent meg is vehetnénk.
Az égig dicsérjük a másikat
remélve, hogy valamit visszaad,
a tettünknek anyagi célja van
és az életünk sokszor céltalan,
űzünk mindig valami nagy tettet
aprókat már régen elfeledted.
Egy kis mosoly felebarátodhoz
több tisztelet háziállatokhoz,
kin az utcán a szegény emberhez
és otthon is a gyerekeidhez,
tisztelj mindenkit úgy mint egy embert
a csermelyt, a folyót és a tengert.
Meglátod, majd téged is tisztelnek
nagyon sokan még meg is szeretnek,
a mosolyodra visszamosolyognak
rossz gondolatok elgomolyodnak,
újra érzed emberi mivoltod
nem kell hozzá más, csak mosolyognod.
2 hozzászólás
Kedves Tóni!
Mélyen egyetértek minden leírt gondolatoddal. Tisztelet nélkül nincs semmilyen rangja az életnek! És valóban, az egész világot tisztelnünk kell, pont úgy, ahogy mi is elvárnánk ezt a tiszteletet. Sokatmondó, mély, bölcs írásod ez, és számtalan élettapasztalat áll mögötte.
Mást nem lehet kívánni: mindenki fogadja meg e tanácsodat!
Egy megjegyzés: az utolsó versszak 4. sorában biztos "elgomolyognak"-ot akartál írni "elgomolyodnak" helyett.
Nagyon meghatott a műved.
Üdv..Tamás
Kedves Tamás!
Látod, én még mindig a régi, örökös optimista vagyok, aki még hisz az emberi jóságban, ami minden emberben még létezik, csak fel kell ébreszteni. Én még mindig szenvedek a szemeimmel, nem tudok sok mindent elolvasni, és írni sem, de még csak egy hét a műtétig, és remélem utánne jobb lesz. Köszönöm, hogy írtál
ős üdv Tóni