Halk lobogásain az idő mindenül
száll, túl a képzeletnek rögös útjain,
vigyázó tekintetén a messzeségnek,
hol visszamerengenek halvány partjaim.
Most, mikor az ősz minket könnyein kísér,
követve szívemül e vágyó október,
mely hozzám simulva gyengéden arcomhoz
ér, aki óvva engem magához ölel.
E mindenek törvényein érzésül száll
minden csendesség rovátkáin az idő,
szótlanul múlva az élet szövedéke,
mikor lassan lehull elénk a jövendő.
Levelenként sárgulva el a pillanat,
vonásain minden rejtekeinkbe tér,
idézve a volt nyár rózsányi illatát,
ami emlékül ma már bensőinkhez ér.
Oly gyönyörűséges vagy, te áldott élet,
érezni törvényednek törődéseit,
mit egyre vonz szíveinkül létezésed,
értve vágyaiban, ki érted is szelíd.
Emberré kell lennünk egyre növekedve,
érzéseinkben látva e lét útjait,
szeretve egymást a boldogság reményén,
kutatva az életnek mélylő titkait!
/2023. október 7. éjjelén/
5 hozzászólás
Kedves Zoli,
megkönnyeztem ezt a versedet, annyira igaz, amit megfogalmaztál benne.
Tele van a világ álsággal, gyűlölettel, törtetéssel, hazugsággal, irigységgel (sorolhatnám).
Aki tiszta akar maradni, eltapossák.
Azért is érintettek meg a gondolataid, mert egyre többet küzdök az igazságért, hazugságok ellen, de lassan magamba fojtom, mert egyre inkább azt látom, hogy nincs értelme. A hazugság ágyat vetett magának kicsiben és nagyban, ez ellen már képtelenség felvenni a “harcot”, és – ahogy írod – valóban levelenként sárgul el a pillanat.
Marad a példamutatás, és jó érzés tisztának lenni.
Köszönöm, hogy olvashattalak, felemelő volt.
A legszebbeket kívánom Nektek! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Zoltán!
Érzések, amit megfogalmaztál, nagyon megfogott. Embernek, igaznak, jónak kell maradni minden körülmények közt, az idő múlik, nem mindegy hogyan éljük életünket. üdv hundido
Kedves Zoltán!
Egyike a legszebb,legjobb írásodnak!
“Most, mikor az ősz minket könnyein kísér,”
elöjönnek a nyár emlékei és.
“vigyázó tekintetén a messzeségnek,
hol visszamerengenek halvány partjaim.”
Remek sorok!
Annyi kincset rejt,megfejteni valót az ösz!
A visszaemlékezések raktárát nyitja ki,hogy újra átéljük azokat
a szép pillanatokat,melyek segítenek ´átélni´a ma sokszor rideg,
ellenséges napjait!
Ilyenkor érezzük értelmét,szépségét a létezésnek:”Oly gyönyörűséges vagy, te áldott élet,”!
A befejezés intelem és óhaj:
“Emberré kell lennünk egyre növekedve,
érzéseinkben látva e lét útjait,”
Remek írásodra gratulálok!
Barátsággal:sailor
Legyen szép napod!
“Emberré kell lennünk egyre növekedve,
érzéseinkben látva e lét útjait,”
Bizony így kellene. Magunkkal kell kezdeni és bízni abban, hogy ezt más is így gondolja saját magára nézve.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Kankalin!
Hálásan köszönöm érzéseid mélységes szavait, mi értelmül szíved értelméül jelenül meg soraid lényegében.
Igen fel kell fogunk mindazt mit leírtál:
“Tele van a világ álsággal, gyűlölettel, törtetéssel, hazugsággal, irigységgel (sorolhatnám).
Aki tiszta akar maradni, eltapossák.”
Miért van ez így? Mert az egész világ a gonosz hatalma alatt van. Ez egy olyan erő /szellemi/ mely az egész emberiséget érzéseiben elnyomás alatt tartja, ha akarjuk ha nem. Bármerre megyünk szembe találkozunk vele, minden emberi közegben ott leledzik egyre inkább. S fojtó szorításából nem enged, minél közelebb vagyunk ennek a gonosz rendszernek a végéhez egyre nehezebbé válik minden.
Versem utolsó versszaka ekként hangzik:
“Emberré kell lennünk egyre növekedve,
érzéseinkben látva e lét útjait,
szeretve egymást a boldogság reményén,
kutatva az életnek mélylő titkait!”
Igen az életnek vannak mélylő titkai, mit kutatnunk kell, hogy értelemre gyúljunk e tekintetben is. S ehhez kell egyre növekednünk a szerető szív emberségében, mert mások miatt nem mehetünk tönkre. Mindenkor késznek kell lennünk” szeretve egymást a boldogság reményén”. Mert szíveink szeretete nem függhet attól ki, hogy bánik velünk, hiszen ha hagynánk magunkat megrontani olyanná válnánk mint a gonosz világ szellemi atyja, a létező láthatatlan “e világ istene a Sátán.”
Ehhez kell a mélylő titkokat kutatni melyhez erőfeszítés kell, de mindent megér, hogy összeálljon a kép, a szövevény képe mely a világban rejlik, de felfogható bár segítség kell hozzá!
Köszönöm szépen jöttödet, s kedvességedet!
Vigyázzatok magatokra és egymásra életetek mindennapján!
Szeretettel gondolunk Rád Gabi és Zoli Kaposvárról)