feltörnek belőlem emlékeim,
fájó szívem érted majd meghasad,
nincs is tán nálam boldogtalanabb.
Mikor gyermek voltam fogtad kezem,
sokszor rám szóltál, hogy csend legyen,
szívembe hasít, most a néma csend,
drága anyám hosszú útra ment.
Az égen nézem libbenő fátylát,
körülötte jó tündérek táncát,
szeme csücskében mosolyát látom,
kezem az égre kérőn kitárom.
Kavargó felhők közt kereslek téged,
emlékszem mikor tőlem azt kérted,
könnyeinket ne hullajtsuk érted,
hamvaidat adjuk át a szélnek.
Mindent átjár a gyertya illata,
innen már nem jöhetsz velem haza,
magammal viszem az emlékeket,
drága Anyám Isten legyen veled.
6 hozzászólás
Györgyi, gyönyörű. az utolsó szakasz ritmusváltása az érzéseimet tovább fokozta, nagyon szép.
aLéb
Kedves Györgyi, nagyon szép emlékezést írtál. Érezni, hogy nagyon szeretted édesanyádat és biztos ő is téged. Tetszett a versed, örülök, hogy olvashattam.
Üdv: József
Őszinte anyás ichletés.Grt.Z
Kedves Györgyi!
Szép megemlékezés! Édesanyád bizonyára örül odefent:)
Üdv: Borostyán
Kedves Györgyi!
Nehéz lenne megfelelő jelzőt találni mennyire tetszett versed, pedig költészkedek, ha lehet ez mondani.
Átható szereteted és édesanyád tiszteletét és hiányát maximálisan átadja versed.
Maximális gratulációm és részvétem! Édesanyád, az égből büszke rád.
Ma rengeteg verset olvastam és egyre büszkébb vagyok, hogy ennek az Íróklubbnak a tagja vagyok!
Üdv: Metal Koala
Köszönöm kedves szavaitokat. Ha lehetőség lesz rá akkor feltöltöm zenével.