hová tűnik pillangó szárnyak verdesése?
a napsugárfényű ragyogás?
oly könnyen semmivé lesz
mint néhány szívdobbanás
épp csak megcsillan az élet
még meg sem találtuk nyugalmunk
a testnek már búcsút int a lélek
az elmúlás árnyéka sötétlik rajtunk
kísért a csend
vigyázza még a hangodat
magányába zár a szoba
láttatja még az arcodat
érintésed is itt van még
őrizem a kezemen
könny cseppek gyász-harmata
emlékező szememen
2 hozzászólás
Kedves Koma!
Ez nagyon szép lett, dallamos, lágy, finom… Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Borostyán!
Az emlékezés először csendes, finom, bensőséges… később mosolygós legyen… vagy egyáltalán ne legyen…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu