de a kártyát előbb a sliccbe kellett betenni,
nem láttam, hogy az automata ki van kapcsolva
és mégis a kártyát beledugtam a lyukba.
A kártya nem akart a lyukba belemenni
de már a lyukból ki sem tudtam venni,
a kártyából még vagy két milliméter kinn volt
de se ki, se be nem ment, csak nyugodtan áll ott.
A másik automatánál ott egy csinos nő állt
kértem tudna e segíteni, de ő rögtön tovább állt,
ezt meglátta egy másik és rögtön odajött
figyelmeztetve mellettem egy halkat köhögött.
Hosszú körmével próbálta a kártyát kihúzni
mérgemben a gépet, össze tudtam volna zúzni,
mosolyogva rám nézett és segíteni is akart
de a kifestett díszes körme, a lyukba beakadt.
Majd kivette a fésűjét és azzal próbálkozott
de a próbálkozása azzal is hamar csődöt mondott,
erre a hajtűjét is a hajából gyorsan kihúzta
de a kártyát vele, a
lyukba még jobban benyomta.
Ekkor egy kis köpcös megállt a hátam mögött
nem szólt egy szót sem, csak hangosan nyögött.
Egy darabig csak állt, és mélyen szuszogva nézett
végre arrébb ment, és onnan nézte a képet.
De most ismét mellém állt egy másik ember
és megkérdezte halkan tudna e segíteni nekem,
meglepődve láttam ő volt az automata szerelő
és eddig csak szótlanul minket figyelt ő.
Uram, nem látja ez az automata már régen defekt
a cukrom abban a pillanatban a duplájára felment,
láttam volna, ha egy darab papírra kiírta volna
a kártyát akkor a lyukba bele sem toltam volna.
A kulcsával az automatát egyszerűen kinyitotta
az igazolványomat látva, a kártyám vissza adta.
Csak az a kérdés maradt a hölgy körmét ki fizeti meg
de mire megfordultam, már a hölgy régen elment.
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Jól szórakoztam írásodon, s közben a következők jutottak eszembe.
Nem győződtél meg róla, működik-e az automata, és mégis bedugtad a kártyát.
Bedugnád-e egy halott nőbe? No nem a kártyát!
Szerintem, Te is, és a hölgy is megtanultátok a leckét. Te majdnem a kártyáddal fizettél e tudásodért, ő pedig a körmével fizetett a jó tettéért.
Már csak arra lennék kíváncsi, ha kihúztátok volna, a sorukra várók, bedugták volna-e a magukét, ha nem szóltok egy szót sem.
Köszönöm a versedet, míg nem felejtem el, nem járok pórul.
Ja, és még valami! Nem vigasztalásképpen.
Vannak akiknek a házát kapta be a gépezet.
Szeretettel, és örülök hogy olvashattam a versed.
Ildikó
Kedves Idikó!
Tudod, itt majdnem sohasem történik meg, hogy egy automata nem működik, és ha néha igen, akkor a képernyőn kinn van egy áthúzott kártya. A szerelőnek is megmondtam azt amit a versben leírtam, és amikor kinyitotta az automatát, ő kért bocsánatot, mert már több kártya is benne volt nem csak az enyém. Remélem a másik kérdésedre nem vársz tőlem választ.
Köszönöm, hogy olvastál. és
üdv Tóni
Bocsánat kedves Tóni!
Nem bírtam megállni, hogy el ne süssem morbid humoromat.
Remélem nem bántottalak meg vele.
Velem is előfordult már hogy bekapta az automata a kártyámat.
Pedig jónak, és működőnek tűnt.
Azt hiszem, két hónapig nem kaptam vissza, de lehet hogy túlzok.
A szerelőről meg annyit, hogy biztos nem volt svájci, mint a vonat, vagy az óra, ami késik.
Értem most már, hogy nem figyelmetlen voltál, hanem bizalommal teli, s most ez a bizalom sérült,
s így lett az esetből vers.
Ami nagyon jó lett!
Üdvözlettel:
ildikó
Kedves Ildikó!
Az én mottóm az, aki publikál, az ne sértődjen meg semmin, mert sohasem tudhatja ki mit fog írni a publikációjára. Igaz, minden író ember, egy kicsit hiú is, de ez talán egy szükséges kelléke az írásnak.
Általában megszoktam, hogy mindig egy bank előtt veszek ki pénzt, mert ott azonnal vissza is adják, ha valamilyen okból beveszi a kártyát. No de azért megtörténik velem is, hogy figyelmetlen vagyok, de én is azokhoz tartozom akik ha van egy pillanatnyi poén, azt ritkán tudom lenyelni, de az évek folyamán rájöttem, írásban nem mindig működik, mert sokan félreértik.
Köszönöm a válaszod és üdv Tóni