A nők a hajuk színét,
A férfiak a szőrt az arcukon;
A szakácsok az étel ízét,
A dívák a rúzst az ajkukon.
Az orvosok a beteget,
A hegesztők az acélt,
A malom a szeleket,
Az versenyzők a célt.
A vihar a derült eget,
A boldogságot a bánat,
A kalapács a szeget,
A fejsze a fákat.
A szó a csendet,
Egy érzés a szívet,
Egy porszem a rendet
Az egyenes az ívet.
Egy vízcsepp a párát,
A folyót egy örvény,
A neve az árát,
A jogot egy törvény.
Én pedig téged….
1 hozzászólás
A Véletlenül hozta elém versedet. Nagyon érdekesnek tartom. Mégis – mintha minden sor végéről egy szó hiányozna. Csak az a gond, hogy a hiány nem lehet azonos szó. Nem tudom, hogy nézne ki, ha befejeznénk.
Pl. A nők a hajuk színét FESTIK,
A férfiak a szőrt arcukon nézik (vagy arcukról levágják),
A szakácsok az étel ízét kóstolgatják,
A dívák a rúzst az ajkukra kenik – majd a befejezés:
Én pedig téged szeretlek (vagy megcsókolak).
Persze, úgy egészen másként nézne ki.
Akkor lenne érdekes, ha olyanokat találnál ki, ahol mindegyiknek azonos lenene a vége…
Olvasva a versed ez jutott eszembe.