Nézem a képeket, könnyező arcok
Döbbenet! Félek! Hinni nem akarom!
Ennyi lenne egy élet? Jön egy őrűlt; – és kész?
Tönkre teszi egy perc alatt, több ember életét.
Megszületünk, és várnak, sírva érkezünk
Aztán jön valaki, és elveszi életünk.
Nem kérdezi akarjuk -e? Csak lő, és kész..
Nem marad utánunk más csak bánat, könny, és vér.
Tompán nézünka világra, s a fény felé megyünk,
Angyalok kísérnek, fogják a két kezünk.
Ennyi volt egy élet? Megállj! És ne tovább!!!
Fogd meg a gyilkoló kezet! Ne ölhessen tovább!
8 hozzászólás
Kedves kis vers ez Kedves!
Tetszett: Wolf
Időnként magam is megdöbbenek, hogy egy ember élete mennyire múlandó. Tetszik a versed.
Szeretettel: Rozália
Kedves Anikó!
Sajnos nem tudhatjuk, hogy mikor kinek a kezét kell megfogni, hogy ne gyilkoljon.
Szomorú történet, bár ez lenne az utolsó, de félek, hogy nem.
Tetszett a versed, és örülök, hogy újra olvashattam tőled.
Hiányoznak a verseid és szerintem nem csak nekem.
Barátsággal: József
Sajnos, ez a világ..bármennyire is bánt, és harcolsz ellene, nem tudod irányítani.
De meg kell hogy mondjam, szerintem ehhez sok -sok, minden hozzájárul…
De azt nem Mi irányítjuk….vannak ebben, a "szép" Országban jóakarók..))))
Szomorú, mert értéktelenné válnak életek , sorsok, és valahogy az egész…
Nap mint nap eszenbe jut, zavar, de nem az enyém a mókuskerék..én csak szaladok benne…addíg amíg forog…de egyszer meg fog állni!
Szeretettel: dinipapa
Kedves dinipapa: igen így van….. hisz mi is csak egy apró fogaskerekek vagyunk ebben az egyre nehezebben műlödő gépezetbe
Köszönmö a hozzászólásodat….
szeretettel
Anikó
Kedves József:)
Örülök hogy itt lehetek közöttetek…
Igazad van sosem tudhatjok, kinél szakad el az a vékonyka szál, ami méd összetart…
Köszönöm,
szeretettel
Anikó 🙂
kedves Rozália:
Köszönöm a kommented
Szeretettel Anikó
kedves wolf:
köszönöm, a megtisztelő soraidat
zeretettel
Aniko:)