Van házad, mégsem találod otthonod,
A fájdalom tölti be hétköznapjaid.
Bánt valami rossz, el mégsem mondhatod,
Hit s békesség szívedben rég nem lakozik.
Meggyötör a világ kapzsi akarata,
Atomfelhő mögött a vágy napsugara.
A hatalmasok gyávák, mert nem érik fel ésszel:
Csodákat vihetsz véghez egy csöppnyi kedvességgel!
Vesd el bátran a középszerűséget,
Mindennél fontosabb az emberi stílus!
Önmarcangolásra semmi szükséged,
Kerüljön el minden megalázó vírus!
Ha szétroncsolják testünk és jellemünk,
Az emberség lehet egyetlen fegyverünk!
Mi adhatna derűsebb délutánt, szebb estét,
Mint a lényünkből fakadó illem, s kedvesség?
Nem kell sumák cigaretta, se galád alkohol!
Miért ne oszthatnád meg mással a kérdéseid?
Csak egy közösség kell, hová szilárdan tartozol!
Miért volna szégyen, hogy vannak érzéseid?
A hűvös jelenben egy őszintébb világért harcolunk,
A szívünk mélyén talán egy közös családot alkotunk!
Egy jókor kimondott szó az egész napodat megédesíti,
Kopott vonásaid elnyűtt arcodon újból megfényesíti!
Sokat akarsz fogni, s keveset markolsz,
Az életért folyó küzdés embertelen.
Rohanva élsz, s idegesen alszol,
A viselkedésed néha jellemtelen.
Súlyos döntés a meleg érzelmet elfojtani,
S a versenyben könnyen hagyod magad megrontani.
De nem kapsz meg bármit gőgös, meztelen kézzel:
Az értéket más úton éred el: kedvességgel!
5 hozzászólás
Kedves Jerrynostro!
Olyan igazad van! Durvasággal, agresszióval,
csak ellenállást lehet kifejteni.
Különlegessé az teszi írásod, hogy a világ fonákjait, mindig, mint egy refrént ezzel zárod, hogy mindezt csak kedvességgel érhetni el.
Nagyon jó!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Jerrynostro!
Én nekem kicsit hiányzik belőle a szürkeség, a levertség. Még lehetett volna szívbe markolóbb. Az utolsó versszak tetszett a legjobban. Olyanra kellett volna az egészet!
Az második kevésbé jött be, az olyan szentbeszédűen hatott. Talán az már nemkellett volna bele nekem.
De ezen kívül tetszett, és igazat mond a vers. De lehetnének rövidebbek a mondatok, lényegre törőbbek, nyomatékosabbak.
Várom következő írásodat: Sára
Kedves fátyolfelhő!
Nagyon hálás vagyok a kedves kommentedért, örülök, hogy eljutott hozzád ez a vers.
Fontos volt számomra, hogy mások is megértsék az üzenetét.
Örülök neki, hogy elnyerte tetszésed, bár ezt a témát érdemes lett volna jobban feldolgoznom, szerintem kicsit gyengén sikerült.
Köszönöm szépen az értékelést.
Üdv.:Tamás
Kedves Sára!
Nagyon jók az észrevételeid, én magam is úgy érzem, hiányzik valami ebből a versből.
A szürkeséget és a levertséget fölösleges lett volna eltúlozni, nem a világfájdalmam kivetítése volt a fő cél, így is sok a depressziós versem.
A 2. vsz. nekem se tetszik, talán ez már az öregedés jele, hogy ilyen tanár bácsis szentbeszédeket írogatok.
Ez most ilyen lett.
Annak viszont örülök, hogy hozzád is eljutott az üzenet és találtál benne jobb részeket.
Köszi, hogy meglátogattál és megosztottad velem hasznos véleményedet.
Sokat profitáltam belőle.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Versedben nagyon sok alapigazságot fogalmaztál meg. Erénye még, hogy szép magyar stílusban írod. A versed szabadversként igazán elfogadható, a rímjeid is jók. Én jónak értékelem.
Üdvözöllek: Kata