süvít és lecsap
érzed, de nem látod
félsz tőle, de várod
mint a Hajnalt
egy új nap kezdetét
vagy egy új életét
hallgatod a mesét
képek kavarognak a fejedben
ősi sárkányok tüze
perzseli bőröd
égett szag terjeng
orrot facsaró a bűz
de elűzi a fájdalmakat
az éledő új ösztön
a menekülés vágya elül
mert akinek nincs szeretet-ágya
az nem menekül
annak az álom sem menedék
és nem szólt olyan zene még
ami haza hívja
hisz csak a csend várja
a társult-magány
az annyit emlegetett…
az amit nem lehetett levetni még
a remény pedig oly messze jár
süvít és lecsap
a gondolat
az érzés
amit vártál és amitől féltél
válaszok vannak
a fel sem tett kérdésekre
de nincs gyógyír
a hasogató kétségekre
újra feltépsz minden csituló sebet
újra éled minden rossz lépésedet
érted és tudod
de elfogadni nem akarod
hogy ez az életed
és csak ezt élheted
hallod a távoli zenét
a szirénhangok ígéretét
tombolnak benned
a csábító vágyak
gyötörnek folyton
úgy érzed ott várnak
már indulnál
már lépnél is talán
de kötélként feszül meg a ráció
a valóság-árboc oldalán
és szorosan tart
az elhihető
nem győzi le semmilyen
hitegető álom
Odüsszeusz vagy
saját élet-bárkádon
6 hozzászólás
Komna, nagyon jó! Lendületes, végig tartja a gondolatokna megfelelő rit,ust. és a gondolatok, a hozzá megfogalmazott képek, egyszerűen kiválóak. Nagyon tetszett.
aLéb
Kedves Koma!
Nagyon tetszik versed pergő ritmusa, ahogy szinte egy lélegzetre olvastatja végig magát. Képeid nagyszerűen kifejezik az érzéseidet… Gratulálok!
Üdv: Borostyán
Boldog napokat kívánok!
Szervusz aLéb!
Ezeket neveztem én "spontán-versnek" vagy talán inkább "kiszakadt-versnek".
Nem nagyon tudom és nem is nagyon akarom irányítani az előtörő szavakat, sorokat, mondatokat… és azt hiszem ezt csak így lehet…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu
Boldog napokat kívánok!
Szervusz Borostyán!
Valójában szinte egyetlen szuszra írtam… ahogy engedtem, hogy kiszaladjon, kiszakadjon belőlem.
Azért sikerült megőriznie a lendületét, a sodrását, mert nem avatkoztam bele, nem igazítottam, nem farigcsáltam… így természetes maradt… még ha nem is igazán vers…
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu
A szavak, a gondolatok úgy tekergőznek, mint egy megtermett óriáskígyó, amelyik a végső roppantásra készülődik. Tényleg nemigen van hová menekülni a szorításából. Kiráz a hideg. Az persze reményt ad, hogy "leleményes" Odüsszeuszként azért mégsem reménytelen a helyzet. üdv/vaj
Boldog napokat kívánok!
Szervusz vaj!
Érdekes, én nem is gondoltam, de mennyire igaz… leleményes Odüsszeusz… 🙂 Talán nem véletlen, hogy éppen Ő jutott eszembe… Van remény!
Köszönöm!
Szeretettel: koma
Itt megtalálsz:
http://www.verselo.gportal.hu