Csendes kondulást hord
hátán a kóborló szél,
s imára hív minden este,
Szent Miklós templom
megfáradt, ősi harangja.
Oly távoli, mégis ismerős,
gyermekkorom bús éneke.
Ott, hol Galga vize mossa
Szent András domb alját,
s dalol még pacsirta madár,
élt nagyanyám s nagyapám.
Szántott a két ökrös eke,
muskátli nyílt nyáron át,
s dőlt rendre búzakalász.
Fegyver szólt háború idején,
s itta a föld mind drága vért.
Sírjuk felett ma holló kárál,
eső után délibáb libben,
körül lengi halkan béke,
s róluk mesél őszi szél,
egyszer volt tündérmesét.
9 hozzászólás
Drága Tünde!
Szép emlékezés ez a versed.
szeretettel-panka
Köszönöm drága Pankám!
Tudod, szüleim szűkebb hazája…
… itt eredtek gyökereim… : )
Szeretettel láttalak: Tünde
A visszaemlékezések éltetnek, kell is, életünk része. A gyökerek, pedig kötődést váltanak ki bennünk.
Szeretettel:Marietta
Drága Marietta!
Örülök, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde
De jó is az otthont otthonnak hinni,
ahová mindig van hova hazamenni.
És ha a tér és az idő esetleg gátol,
csak egy gondolatnyira vagyok a "hazától".
Kedves Tünde!
Már megint egy csodaszép verssel leptél meg. Hálás vagyok érte.
Szeretettel:
Millali
Drága Millali!
Én pedig a hűséges olvasásért vagyok hálás!
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Kedves vidéki képet festettél elénk. Nagyon hangulatos az estharangszó. Az ember maga elé képzeli a tájat a Galg folyót, az ökörhúzta ekével, a csendes falusi alkonyatot.
Élvezet olvasni szép versedet.
Szretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm szavaid!
Bevallom ez a régies világ az "otthonom". Itt lelek nyugalomra ebben a zűrös világban…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm szavaid!
Bevallom ez a régies világ az "otthonom". Itt lelek nyugalomra ebben a zűrös világban…
Szeretettel láttalak: Tünde