ismét Németországban voltunk,
mióta nyugdíjasok vagyunk
sok mindent náluk vásárolunk.
Míg feleségem és a lányunk
lassan bementek az üzletbe,
én szétnéztem kinn a padokon
egy újabb „áldozatra” lesve.
Három vasszék volt egymás mellett
egy vasrúddal össze hegesztve,
a jobb kettő az már foglalt volt
egy férfi ült és egy menyecske.
Rámutattam a szabad helyre
készséggel bólintottak igent,
leültem hát nyugodtan oda
megjátszva egy félénk idegent.
A férfi hetvenegy éves volt
de olyan nyolcvanötnek látszott,
a nő az csak fele lehetett
de kilóra, közel volt a százhoz.
Jól elbeszélgettek egymással
vártam, hogy én is szóljak egy szót,
de alig az egyik el hallgatott
a másik már szórta a borsót.
Míg végül bele is nyugodtam,
hogy a terven változtatom kell,
itt ma én csak hallgató leszek
mellettem ült két szupermodell.
Férfi tört némettel mesélte,
hogy mi minden más volt itt régen,
alig negyven évvel ezelőtt
jött ő ide, egy hideg télen.
Még be sem fejezte egészen,
a nő kétségbeesve mondta,
reggel az utcára kilépve
autó az autót tolta.
Honnan jött ma ennyi autó
ezt ő el sem tudja képzelni,
erre a férfi gyorsan, jó, hogy
a telet, át bírta vészelni.
Így ment ez vagy egy jó fél órát
nő csak az autókról beszélt,
a férfi pedig bizonygatta,
ő a hidegtől mennyire félt.
Majd mindketten lassan felálltak
és hosszan megcsókolták egymást,
majd holnap találkozunk ismét
talán egymásra gondoltak, vagy mind kettő egy mást.
5 hozzászólás
Kedves olvasó:
A teljes cím így hangzik:
"Ez is szerelem, avagy a kis ember nagy szerelme"
A második része valahogy kimaradt a címből…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Ezt a versed már olvastam. Újraolvasva itt is nagyon tetszik!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm itt is…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Kedvelem az olyan írásokat, amik az élet egy-egy pillanatát jelenítik meg… Érdekes, különös dolgokra mutat rá az emberi jellemmel kapcsolatban a versed, és közben könnyedén szórakoztató!
Szeretettel: Mónika
Köszönöm Mónika, tudod , az életben is, úgy mint a fényképeknél, nekem a pillanatfelvétel a fontos. Ott is, minnt az életben is, ezek egyedüli jelenek, amit az életben úgyan úgy mégegyszer sohasem érün meg.
Köszönöm a véleményedet és
üdv Tóni