a még akkori délmagyarországban,
egy Tisza menti kis faluban
egy kis magyar gyerekkel több lett e világban.
Ezerkilenczszáznegyvenkettőben
mi még akkor igazi magyarok voltunk,
még akkor nem mondta nekünk senki
Magyarország, az nem a mi otthonunk.
Három év elmultával végül
egy „Júgót“ csináltak belőlem,
mint az elitélt egy itélet nélkül
életemnek egy új szakasszába léptem.
Húsz év mulva mint egy Jugoszláv katona
védtem a Délszlávok országát,
de sohasem tudtam azt megérteni
miért érzem én olyan hívónak a magyar nép hazáját.
Huszonhat éves koromig
ha csak egyetlen kivánságom is teljesült volna,
egyszer egy olyan helyen lenni
ahol többmillió magyar él együtt, összefogva.
Csak azt átérezni egyszer
hogy mi magyarok még milyen sokan vagyunk,
de akkor ott sajnos csak azt éreztették velem
mi már nagyon régen, nem hozzájuk tartozunk.
Már több mint negyven éve
körülöttem négy másik nyelvet beszélnek,
a valamikori bűszke magyarbol
ma már egy nyugodt svájci állampolgár lett.
Az otthonom már rég nem ott van
ahol anyám engem a világra hozott,
saját népem nem akart elismerni engem
habár a szivem még most is, egy magyar emberben dobog.
8 hozzászólás
Kedves Tóni!
Nagyon szomorú ez a vers, mélyen megrázott…
Ilyenek lennénk mi magyarok?
Én bízom benne, hogy azért él itt nagyon sok melegszívű ember is.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Sohasem voltam pártfogója az általanositásnak,most sem minden magyarra gondolok. Nem kedvejs Judit, nem ilyenek a magyarok, de sajnos vannak ilyenek is, és pontossan itt kölföldön, ahol egyikünk sincs otthon, mégis mi csak másodrendüek vagyunk, és még ma is sürün azt halljuk: Érdekes, annak ellenére, hogy nem igazi magyarok, mégis milyen jól beszélnek magyarul! De amióta itt vagyok. az irodalmi oldalon megtanultam vannak még nagyon sokan, hálla a Jó Istennek, olyan magyarok is akik egyenranguaknak vesznek bennünnket. Sajnos, én itt kinn, az ellenkezőjét tapasztaltam.
üdv.Tóni
Kedves Tóni!
Megrázó,szomorú a versed!Köszönöm hogy olvashattam.
Mária
Kedves Tóni! Az érzésed mindent elmond. Büszke lehetsz magyarságodra és ahogy ezt leírod.
Nem lehetett könnyű egyik magyarnak sem az elcsatolt területek után. Sajnos most se kedvelik őket sem az ukránok, sem a romának. Körbe vagyunk véve az egykori saját hazánk területeivel. Talán nincs is még egy ilyen ország a világon. Senki se szeret bennünket, aki kapott az országunkból. A németeket újra egyesítettek, pedig ők robbantották ki a világháborút, bennünket meg így hagytak, miközben már nem egyszer ismerték el, hogy igazságtalan volt a Trianoni békeszerződés. Minden elismerésem azoké, akik tartják a magyarságukat akárhová is fútta őket a történelem szele.
Szeretettel: Rita
Köszönöm Rita, hogy visszalpoztá az oldalon, ezt a verset 2008 december ,9-én írtam, de utánna nem sokára elhagytam a Napviágot, miután kitöröltem az oldalról minden versemet, de 2010November 10-én sok ismerősön, és az akkori segítőim kérésére viszzatértem, a Visszafordultam, címő versemmel. 2014-bem végre visszakaptam az evett magyarságomat. és 2016-ban hozzátettem ehhez a vershez a kövekezü versszakot:
Ps:
***
Nem régen, két évvel ezelőtt
visszakaptad azt, ami voltál,
hetven évre ismét magyar lettél
habár az utolsó ötven évben, itt kinn, egy idegen erdőben kóboroltál.
***
Mucsi Antal-Tóni 2016 Június 14
…üTóni….
Nagyszerű! Gratulálok, nagyon örülök, hogy visszakaptad a magyarságod.
Szeretettel: Rita
Sokáig tartott én sohasem szavaztam sehol az eddigi életemben, sem Jugoszláviában, sem itt Svájcban, ahol már majd harminc éve Svájci útlevelem van, sem Magyarországon. Véleményem szerint ugyanis mindenhol csak annak volna szavazni, aki abban az országban is él…üdv Tóni…