A színpad kopott szegleteiben
megannyi szerep apró porszeme
integet felém.
Tapsolnék, de tenyeremen
vérző sebek éktelenkednek;
szótlanul tűröm.
Folyton új és új darab kezdődik,
majd egyszer csak véget ér;
fulladok a portól.
A színház falai lassan közelednek,
összepréselnek a játék hevével;
menekülnék.
4 hozzászólás
Az Élet színpad, mi pedig nem vagyunk örökös tagok, csak társbérlők. Jól vagy kevésbé jól játszuk a ránk kiosztott szerepet, de játszani kell.
Elgondolkodtató.
Szeretettel
mesako
Kedves mesako,
mennyire igazad van!
Köszönöm!
Szeretettel,
Jodie
Szia Hugi!
Csak arra figyelj, hogy a neked tetsző színdarabokban töltsél minél több időt és az utálatos daraboknak pedig nagyon gyorsan a végére érj….
Szép Napot!
Zsolti
Kedves Jodie!
Szeretem az elgondolkodtató írásaidat.
Az Élet bizony egy nagy társasjáték, egy színdarab, de játszani tudni kell benne.
Szép napot!
Üdv:Mishu