Köszönöm, Atyám.
Köszönöm, hogy eljött az idő,
hogy meggyónhatom vétkemet.
Kérem, ismerje meg indokaim,
s ha jónak látja, adjon feloldozást.
Először becsöngetett a kapun.
Méheket akart venni tőlem.
Mielőtt övé lettem, már huszonnyolc volt.
Az tízzel több,
mint a minimum megengedett.
Előtte cseteltünk a fészen.
Kérte, két-három órát töltsek el vele,
mert az érettebb nőket szereti,
de hajlandót nem talál mostanában.
Ekkora őszinteség természetes, hogy levett a lábamról.
A pénz se odamegy, ahol szükség van rá.
Kifaggattam.
Fasírtban van a jánnyal, aki egyidős vele.
De nem hagyja ott a gyerekével, mert nincs nekik semmijük.
Ez jó volt, mert én sem akartam elválni.
Szerelem, szeretet nélkül nekem nem megy, hárítottam.
Ha már szex van, akkor valamennyi szeretet is.
Nyugtatott meg. Tényleg megnyugtatott.
De, gondoltam megtennünk talán helytelen.
Hiába mondtam nemet,
ha a szorongásom az élettől való félelemmé duzzadt.
Végül, mert nem adta fel,
mikor már bizsergetett és vacogtatott a gép előtt unszolása,
engedtem neki.
Mondtam: csak egy beszélgetés, s meglátjuk.
De ő, sötétben akart nálam lenni.
Sötétedés után, titokban, eljött hozzám.
Csak az a biciklikas ne zörgött volna annyira!
Az áramot előtte kapcsolták ki.
Az erkölcstelenség valószínűleg együtt jár a szegénységgel.
Asztalhoz ültünk.
Megfogtuk egymás kezét, illetve
megragadtam mindkét kezemmel az övét.
Izgulósan, mint fellépés előtt szokás.
Látni sem kellett volna hozzá,
de besütött a Telihold.
Nevettünk.
Izzadt a tenyere.
Ebbe, semmi különös nem volt.
A férjemé is izzadt annak idején.
Azt mondják, mind izgulnak.
Igaz, Atyám?
Mikor megfeneklett a beszélgetés,
mert mindketten arra gondoltunk,
átült a kanapéra az ablak alá, és hátradőlt.
Rekedtes hangon hívott, sóhajtott, sóhajtozott.
Annyira édes volt, Atyám!
Gyere-gyere, élvezzük már egymást, ülj bele!
Én úgy, de úgy figyeltem,
mint a tojó táncát szoktam a gácsér körül.
Bár, ügyet se vetettem volna rá,
de hagytam, hogy odamenjek
hagytam, hogy megtörténjen
sőt, ismételt bátorító kézszorítások után
tettem én is a dolgom.
Mégis; mint egy gép.
De jó volt, hogy éreztem szükség van rám.
Ettől értelmet kapott az egész.
Munkálkodtunk, de ez nem volt elég.
Szerinte élveznem is kellett volna.
Végül, miközben öltözködött,
viszonzásképpen, ölébe borulva panaszkodtam
a neveltetésemre és a férjemre.
Ő úgy értette; rá.
Akkor hagyjuk egymást?
Vakarta meg a feje búbját.
Gondolkodott, a nadrágját elengedte közben.
Meg tudnád tenni?
Itt tudnád hagyni ezt a jó kis kanapét?
Végül, én jöttem el a faluból, és eltelt öt év.
Tegnap írt.
Mikor jövök megint B.-re egyedül?
Még meggondolom, volt a válasz.
Fél évtized nagyon nagy idő, még az én koromban is.
Hát még az övében!
Akkor szerelmes voltam, de lehet már nem is tetszene.
Ami, tudjuk Atyám, színtiszta költői válasz
a kérdésre, amit senki sem tett fel.
24 hozzászólás
Kedves Ildikó!
"Köszönöm, Atyám.
Köszönöm, hogy eljött az idő,
hogy meggyónhatom vétkemet"
kezded.Tényleg meg is gyónod.hihetetlen öszinteséggel
és annyira intim is egyben!
Érdekes módon,többet mondasz róla: ki és mi
mint magadról!
A folytatás fog mindenre feleletet adni!
Nagyon egyéni mórásoda szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
A témával, innen szaladtam a "Szépírók Iskoláig" a Kodolányi Egyetemen, Petőcz András tanár úrnál tanulom az írást. Azért mentem oda, hogy valami bizonyíthatóan szépirodalmit hozzak ki belőle. Aztán mivel a forma amit megalkottam, a "Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál" semmilyen formához nem hasonlított, azt a javaslatot kaptam hogy írjam át hagyományos prózává. Na ez nem az tanács amit megfogadok, gondoltam, mert nagyon nem tetszett. De értettem a tanácstalanságot.
Ez a szabad vers, házi feladatnak készült. S szerintem "túl jól" sikerült, mert felborította volna az ottani koncepciót. Pedig elismerten jó lett, de valahogy elbliccelődött. Nem jelent meg sehol. Mígnem otthonra egy év után a dokk.hu-n lelt., mikor egyáltalán fel mertem tölteni. Ide meg, neked köszönhetően küldtem be. Dolgozom a többi fejezeten.
A "Magyar Bovaryné"-t írom
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál:
Ildi
Kedves Ildikó!
Köszönöm az infót!
Sok mindent megértettem!
Nagyon szép estét!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
A témával, innen szaladtam a "Szépírók Iskoláig" a Kodolányi Egyetemen, Petőcz András tanár úrnál tanulom az írást. Azért mentem oda, hogy valami bizonyíthatóan szépirodalmit hozzak ki belőle. Aztán mivel a forma amit megalkottam, a "Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál" semmilyen formához nem hasonlított, azt a javaslatot kaptam hogy írjam át hagyományos prózává. Na ez nem az tanács amit megfogadok, gondoltam, mert nagyon nem tetszett. De értettem a tanácstalanságot.
Ez a szabad vers, házi feladatnak készült. S szerintem "túl jól" sikerült, mert felborította volna az ottani koncepciót. Pedig elismerten jó lett, de valahogy elbliccelődött. Nem jelent meg sehol. Mígnem otthonra egy év után a dokk.hu-n lelt., mikor egyáltalán fel mertem tölteni. Ide meg, neked köszönhetően küldtem be. Dolgozom a többi fejezeten.
A "Magyar Bovaryné"-t írom
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál:
Ildi
Szia ldikó! Igen, nagyon egyéni és nagyon jó! Neked nem kell elfogadnod "irodalmárok" tanácsát. Milyen lenne prózaként? Nem tudom, de azt viszont tudom, h lélegzetvisszafojtva olvastam, kíváncsi voltam minden egyes részletre, és arra az érzésre, ahogy ezt megélted. Ilyen őszintén és keresetlenül beszélni róla – nem semmi. A szex, a fülledt erotika izgató légköre izzik benne. Kendőzetlen, őszinte, brutálisan nyers – pont olyan, amilyennek lennie kell. Olyan, amibe izgalommal merül bele a "perverz" olvasó, mint amilyen én vagyok! Én már ismerem a történetet, mégis mindig megfog! Klassz vagy! Így írj, ez a Te nagy erőd!!! Szeretettel: én
Szia, Kedves Bödön!
Sok minden együtt-hatásából lett ez a vers.
A becsvágyam itteni felébresztésén túl, az iskola is kellett hozzá, meg az anyukám szájából útmutatásképpen elhangzott szavak. S egy találkozás valakivel, aki saját példájával megfoganatosította a szívemben a hitet.
S ha hiszed, ha nem, Te is, s még néhányan, kellettetek hozzá, mint hűséges olvasóim.Mert azt mondtad, akkor is elolvasod amit írok, ha én a tiédet nem is.
Ilyet nem mondott ki más!
Jól kell hát írnom! 🙂
Köszönöm.
Köszönök, minden szép szavadat!
Szeretettel: Ildikó
Ildikó
A másik dolog! Sztem 'írni" nem lehet megtanulni. Vagy jön, vagy nem jön. DE néhány hasznos trükköt, 'aranyszabályt" elképzelhető, h meg lehet tanulni. Persze ezekkel semmire sem megy az ember, ha nincs meg benne a tehetség!
Kedves Bödön!
Az író- és költőiskolában bárki megtanulhat írni, aki akar, s a publikációs szintig eljuthat.
Ez azt jelenti, hogy neves folyóiratokban meg tud jelenni.
Persze, kell hozzá a szándék és affinitás.
De olvastam, hogy a befektetett munka 30%-a csak az írás.
A többi önmagunk hitelessé tétele.
Igaz, ezt egy saját blog működtetésével kapcsolatban olvastam.
De akkor is, a tehetség önmagában nem elég.
Nagyon nem elég.
Az csak könnyíthet a dolgon.
Rengeteg tehetség kallódik el.
Míg mások,szorgalommal, befektetett munkával, sokra vihetik.
Stb., stb.
Jó, hogy itt vagy! 🙂
Kedves Ildi!
Az erkölcstelenség valószínűleg együtt jár a szegénységgel.Ennyi kifogásom van.
A 12.vers szak az egy vicc.De azért feldobta a napomat.Nem lehet röhögés nélkül elolvasni.
Amúgy egy élmény volt. Nehogy megsértődj!
Ági
Kedves Ági!
Örülök hogy olvastál és elmondtad a véleményedet, az élményedet
Szeretettel:
Ildikó
Szia Ildilkó!
Igaza lehet bödönnek. Írni sose lehet megtanulni.
Van tehetség, vagy marad csak az üres semmi. Írhat valaki ezerrel, megfogadva "tanításokat". Jut semmire.
Neked lett szerencséd!
túlparti
Szia Ildikó. Újra én, mert ez egy irodalmi oldalon, ahol mindenki ezért van jelen, h írjon, s megjelenjen, különösen érdekes kérdés. Én meg nem tudnám mondani a tutit, hisz ki, mi vagyok én, így csak arról beszélhetek, amit látok, tapasztalok. Szépirodalmat írni nem egyszerű feladat. Írni meg lehet tanulni, nem csak középiskolai színvonalon, de a felett is. DE alkotni, maradandót, értékeset, -csak keveseknek adatik. A teniszben is csak néhányan állhatnak a ranglista élén. Egyetlen dolog ragadhat ki a tömegszerűségből: Az Isten-adta tehetség. Tehetség nélkül megtanulhatod te az összes felsőfokú iskola teljes tananyagát. levizsgázhatsz jelesre, mégse viszed semmire. De ha már az általánosban megbux, akkor pláne nem!!! Úgy, hogy tanulj, ez nagyon fontos! Üdv: én (Majd még folytatom! )
A legfontosabb dolog mindenek felett, hogy érdekes dolgokat írj, (eddig azt írtál) érdekes módon. Ha az olvasók szeretik, amit írsz, félig meddig már jó úton jársz! Még kérdőjeles, mert ugye a "népek" a hattyút is szeretik a kis nádassal és a bárányfelhőkkel! 🙂
Egyéniség, vagy egyénieskedés. Stílus, kontra bántó extravagancia: Hol a határ? Akinek van (szép)-érzéke, tud különbséget tenni, – amatőrként is! (Majd még jövök, ha nem vagyok sok! ? 🙂
Oké! Nem vagy sok! 🙂
Azt hallottam, 10 év is kell a költővé, íróvá váláshoz.
Talán, így van.
Persze én az első perctől annak érzem magam.
De már többen, többször megpróbáltak elbizonytalanítani ebben.
Van amit nem lehet megspórolni.
Persze, mindig voltak kivételek.
De a munkát, a tanulást, nem lehet megspórolni.
Szia bödön!
Szerintem sose vagy sok, inkább csak, kevés,,,
túlparti
Ne itt, és ne innen, oké!?
Én mind a kettőtöket kedvelem.
S elszomorít, ha háborúztok. 🙁
Ne itt, és ne innen, oké!?
Én mind a kettőtöket kedvelem.
S elszomorít, ha háborúztok. 🙁
Szép napot!
Nagyon tetszik ez a gondolatcsere amit folytattok!
…csak egy mondatot hozzá…
Mehetsz zeneisklába és megtanulsz-hatsz zenélni
De ha nincs tehetséged soha nem leszel lehetsz( itt gondolj
néhány igazi nagyra):
A tehnikát meg lehet tanulni,igen!
…és még egyet:´EMBERNEK LENNI´mindenkinek megadatott a tehetség!!!!!
Szép napot:sailor
Még mindig én, és a "téma" Tény és való, bármilyen tehetséges pl. egy építész, ha nem tanulja meg a fal-rakás tudományát, akkor csak görbe falakat, torz tornyokat tud majd építeni. DE attól, h megtanulja, még nem válik építőművésszé! Erre mondom, h az alapokat mindenképpen el kell sajátítani. Egy író, költő, nem falakat épít, nem téglából rakja össze művét, hanem szavakból, mondatokból Ez az alap, ezt mindenképpen tudni kell. Aztán még e mellett sok minden mást. Ha véletlenül nem ismernéd őket, nagy szeretettel ajánlom Umberto Eco irodalomelméleti műveit. Mennyi minden van bennük! Szeretettel: én
Szia, Bödön!
A Líra iskolában, nem azt tanuljuk meg, hogy, hogyan írjunk, hanem azt, hogy hogyan ne írjunk.
Elődök legjobbjainak verseit olvasva, megismerünk formákat.
Hogy ki mit tölt bele, az rajta múlik.
Mindenki azt, amije van.
Elméletet nem, az írás gyakorlatát tanuljuk.
Mint fióka a repülést.
Ez egy gyakorlati iskola.
Az adott témában mai nyelven írni, mindenki a saját maga által választott formában, vagy saját maga kreált formában, a feladat.
Mint fióka a repülését.
Kedves Ildikó!
Részemről jöhet a második este is.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
:-))))
Oké, kedves Eferesz!
Majd jön az is!
De most szeretnék feltenni egy két előzményt. 🙂
Szeretettel: Ildikó