Pucérra gombol,
s nyirkos kézzel simogat,
véres fényt cseppent
ajkamra az alkonyat.
Futnom kellene,
hallatnom a hangomat,
de mint daganat,
burjánzik,
s indaként fojtogat.
Hagyom, hogy
kibontson
és gyűrje a bőrömet,
jeges ujja hajnalig
rója a köröket…
2 hozzászólás
költészet lenne ez
gratulálok: Szindbád
Kedves Tímea!
Egyszer már olvastam e versedet, nem tudom miért hagytam szó nélkül. Többszöri olvasás után mindig más más megvilágításban jelenik meg a mondanivaló és minden ami hozzá tartozik, mint pl. az érzések, mik ebben a pillanatban találkoznak. Szerintem minden versre vonatkozik, mert mi nem vagyunk kritikusok, vagy tetszik egy vers vagy nem annyira. Mindig az olvasó lelkiállapotától is függ.
A versed tetszik, szeretettel gratulálok: oroszlán