Már nem könnyezem,
elapadtak az enyhülést adó,
sós ízű patakok,
helyükbe sivatag került,
egy sivár, tűzben égő világ.
Talán én lettem más,
elveszett utamon a régi hitvallás,
vagy csak elrohant mellettem az élet,
s maradtam sereghajtó,
kérges, üres tenyérrel.
Még fáj néha egy-egy szó,
mely rám ragadt abból a világból,
s hiába rázom őket,
emésztő lángok belém égették,
lényemmé érlelték létük.
Hosszú ideje járom e tájat,
oly fásult, kiégett lettem,
s nagyon-nagyon árva,
hisz nincs már semmi titok,
minden rejtély felfedve,
s a remény szava csupán
fogaim között átszűrt szitok.
Az örök ébrenlét elemészt,
nincs már út, mit ne ismernék,
s bizony sokszor keresem a szót,
hogy ne mondjam mindig
ugyan azt, ugyan úgy,
csendes magányom így hordozom.
12 hozzászólás
Kedves Tünde!
Fásultságod némi fájdalommal átitatott.
Elmélkedésed meghatott, talán azért is tetszett annyira. Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Kedves Ida!
Nagyon köszönöm szavaid!
Örülök, hogy benéztél hozzám…
Szeretettel láttalak: Tünde
Drága Tünde!
Fásult világunkban mégis írunk, mert nem akarunk fásult semmit tevésre kárhoztatni mindazt ami bennünk van, legyen az jó, vagy rossz. és az sem baj, ha netán ugyanazt leírjuk csak másképp, hisz ettől szép az irodalom, s ha már a könnyek nem jönnek, jöjjenek a versek!
Én így vagyok vele… Úgyhogy bátran és írj továbbra is!
szeretettel-panka
Drága Pankám!
Valóban jól ismersz, hisz a könnyek helyett jönnek a betűk!
Annyi minden adódna az életben, hogy érezzem én is ember vagyok, de túl sokan állnak elém és bizonygatják, hogy ez tévedés…
Na nem panaszkodom, ha nem örülök a barátságodnak!!!! 🙂
Szeretettel ölellek: Tünde
Tünde, elvitt eza vers íveivel, szépen megfogalmazott csalódásaival, fádalmaival. Nekem az "ugyanazt, ugyanúgy" fásult keserűsége tűnik a legfontosabb gondolatnak a versben, a lendület íve is ott teljesedett ki nekem. Tetszett a versed.
aLéb
Drága Béla!
Bevallom félve teszem fel egy-egy írásom, hisz mindig olyan "doh-szagúak" és sokan nem szeretik az ilyesmi gondolatokat. Sajnos ez vagyok és ilyen vagyok…
Sokat dolgoznak bennem a "talán-ok", de bennem lehet a hiba, mert nem tudok más útra lépni.
Jól estek szavaid, nagyon! 🙂
Örömmel és szeretettel láttalak: Tünde
Vitted a lelkemet, kedves Tünde! Olyan megadóan, beletörődve, mégis telve fájdalommal írtad ezt a verset, csodaszépre. Minden szavát éreztem.
Gratulálok szeretettel!
pipacs 🙂
Kedves Ilona!
Rossz idők, keserű-ízt ontanak…
Bár itt a Tavasz, de mar még a fagy! 🙂
Szeretettel láttalak újra: Tünde
Nagyon érezni, hogy kiszakadtak a gondolatok belőled, mint amikor gyűlik ott bent, és már nincs helye, nem fér el.
Szeretettel:Marietta
Valahogy úgy drága Marietta!
Szeretettel láttalak: Tünde
Van olyan, hogy úgy sír az ember lelke,
mintha egy programban szerepelne.
De jöhetnek még dolgok, boldogok,
és átkódolják majd e programot.
Kedves Tünde!
Most talán a vigasztalás is megér egy misét.
Szeretettel:
Millali
Aranyos vagy drága Millali!
Úgyis lábra állok, csak kicsit most sokáig tart, hisz olyan vagyok, mint a Keljfeljancsi! 🙂
(csak kicsit elveszett a súlypontom…)
Ölellek: Tünde