Az éji sötétben mit sem látni,
De a csillagok mutatják, merre kell menni.
A sötét éji takaró elrejt mindent,
Vakon a csillagokat sem látod fent.
Ne csukd be hát szemed!
Lásd mit akarok mondani neked!
Feketék a csillagok, ha betakarják szemüket.
Te ne tedd ezt kérlek!
A kulcsszó: Szeretlek!
Nem jelent semmit neked?
Miért szeresselek,
Ha te nem ezt teszed?
2 hozzászólás
Szia, Bobó!
Szép gondolatokat írtál a versedben, melynek első szakasza egész jól sikerült.
Amennyiben klasszikus verformákban akarsz írni – ami nagyon dicsérendő – akkor az egyes sorok szótagszámát is igyekezz jobban egymáshoz közelíteni. A másik tanácsom. Ma már nem kell ahhoz ragaszkodni, hogy minden verssor nagybetűvel kezdődjék. Verseknél is a mondatok szerinti magyar előírásokat alkalmazzuk. Azonban még sokan ragaszkodnak az előbbi gyakorlathoz, az sem iba. A magyar helyesírásod viszont jó, ami nagy előnyt jelent.
Tetszettek a leírt gondolataid.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm szépen a tanácsaid, valamint az értékelést is. Nagyon fontosak a tanácsok, mivel tanulunk belőle. A sorok kezdőbetűit illetően pedig, én már hozzászoktam a nagybetűkhöz, mivel apa (Éjkirály) így tanított, és így olvastam a verseit. A szótagszámra én valamiért nem szoktam ügyelni, csak az egybecsengésre a sorok végén. Én nem szakmailag írok, csak, hogy tartalmilag viszonylag jó legyen és mivel vers, a sorok végére.
Üdv: Boboo