Hamuban ég az ég alja
Vándorlok lelkedben, mint Éned "atyja"
Csücsülünk egy puha pokrócon
Még csak a kéz bókol a kéznek
De ajkaid már nyitva égnek
Valahol a dunaparton
Ott ért utól Minket az alkony
De már akkor elmentünk
Csak a nyomainkat hagytuk a parton
Ez a délután életem része lett
Remélem Téged is Pont ennyire érintett meg…
10 hozzászólás
Szia!
Nagyon jól visszaadod az alkonyati dunapart hangulatát, ahogy együtt vagy kedveseddel.
Szeretettel: Rozália
olyan a versed mintha otlenek nagyon tetszet udv eszter
Ezek a délutánok és dunapartok, pokrócok és nyomok, a legszebb emlékek, Nagyon jól beleírtad az albumodba Dini, és bármikor vissza nézheted. Köszönöm, hogy nekem is megmutattad.
aLéb
Hát dinipapa, a te pokrócod…
S azok a nyomok…
Versed most is szép volt!:)
Kedves Eszter, Dóra, aLéb, és Rozália! Köszönöm a véleményeket!
Borzasztóan jól esik!
Nem is megyek sehová:)))
A Dunapart csodálatos. Folyvást lehetne írni róla,
és valóban életünk részévé válik minden ott töltött perc…amint ez a vers is tanúskodik róla.
Gratulálok: András
Kedves dinipapa gratulálok…egyszerűen "csak" ennyi…
Gyömbér
Ej, de szép-szerelmes..:)
Gyönyörűséges pillanatok, szép vers, Tavasz illata van:) Grtaulálok Dinikém!:)
"Ez a délután életem része lett" – remelem akihez szol, annak ez a vers az elete resze lett 🙂 Gyönyörű.
H.