Író lelkem messze menne,
áldatlan napokat elkerülne,
lelkeket fájdítók ártalmától,
szívszomorítók bántalmától.
Gondolatom elcsendesülne,
fejembe rend megszületne.
Hajlékom lenne erdő, mező,
fölöttem, kék ég volna tető.
Csaló világra nem gondolnék,
mit már megírtam, elfelednék.
Papírra vetettem a valóságot,
közszemlére téve az igazságot.
Kiűzőm fejemből a gondolatot,
messze elkergetve a kórságot.
Lefekszem puha zöld mohára,
szép természet mesés hátára.
Miért küzdenék nincs értelme,
szavam meghallgatva nem lenne.
Elfáradtam, szívem megpihenne,
öreg testemnek nyugalom kéne.
Tündérvilág, új álmokat szőne,
mesebeli csodás élet születne.
Előjönne fejemben új gondolat,
örömmel fognék kezembe tollat.
Elfelednék minden szócsatát,
megírnám a szeretet himnuszát.
Isten útján hűen tovább járva,
alkotnék boldogságra találva.
Folytatnám rám rótt szerepem,
segítőkészség lenne becsületem.
Mindennapos küzdelem az élet,
nem lehet még most itt a végzet.
4 hozzászólás
Kedves Kata!
Feladjam?
Ne add fel,inkább tedd ezt.
“Elfelednék minden szócsatát,
megírnám a szeretet himnuszát.”
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Köszönöm szépen kedves szavaidat, néha úgy érzem feladom aztán még is tovább folytatom. Ölellek barátsággal minden jót és szépet kívánva neked!
“Isten útján hűen tovább járva,
alkotnék boldogságra találva.”
Tetszéssel olvastam soraid. Amíg vannak gondolataid, addig ne add fel, osszad meg!
Szeretettel: Rita 🙂
Drága Rita gondolataim áradnak mint a patak, csak néha elkeseredek ebbe a nehéz világban. Minden jót, főleg erőt, egészséget kívánok neked őszinte baráti szeretettel!