Farkas sarja vagy
Úgy vált színt hajad
Éjszínűből hófehérbe
Az elmúló lázas évekkel,
Hangod is csendfonalat
Sző lassan a hold alatt
Mások hívják majd össze
Falkád egy foszló körbe,
Kölykeitek szerteszét
Gerjesztik a veszélyt
Nyugtalan szemetekben
A halál álmot kerget,
S nem hoz fényt a nappal
Csak mámorító füstszag
Csal ragyogást élettelen
Szenvedő tekintetekbe.
Melletted voltam, láttalak
Kétszer is tizenkét hold
Fájdalmas múlásával,
Követtelek néma ajakkal
Kívántalak, mint vadász
A friss vér illatát,
Meghanyatlottam, mint
Ahogy egy őz elfekszik
Metsző szorításod alatt,
De másodszorra talpra
Álltam görnyedt háttal
S újrakezdtem utam.
Ereszd kezem, visszanézek
Mert emléked szeretem
De egy kristályfényű angyal
Már fényes ösvényt mutat.
Fény-ösvény
By Hayal
4 hozzászólás
Kedves Hayal!
Versed tetszik nekem, bár kissé talányos. Az eljét a végével nem tudom összeegyeztetni.
Lehet, mások meg tudják fejteni, de én nem szeretek találgatni. A vége azt sugallja nekem, hogy egy elmúlt szerelmedből "mert emléked szeretem" most kezdesz kilábalni. Helyesen teszed, mert ha már elmúlt, nincs értelme utána sokáig sóhajtozni.
Nos, annak ellenére, hogy tanányosnak tartom, de tetszik és ezért én jónak értékelem.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, nagyon köszönöm a biztató szavakat!
Versem eleje nem szól másról, mint azoknak a szerelmeknek a leírásáról-külsőleg, belsőleg, s a környezetről mely körbe veszi őket- amelyektől elbúcsúzni igyekszem.
Remélem tudtam segíteni.
Nagyon örülök, hogy olvastál!
H.
Szia Hayal!
Sajnos elkövettem azt a hibát, hogy először a hsz-eket olvastam el, s csak utána a verset.
Nekem így már egyértelmű a mondandód, csak azt nem értem, hogy fájdalommal vagy szeretettel gondolsz vissza életed "farkasára"? Mert "meghanyatlottam", " metsző szorításod alatt", ugyanakkor: "emléked szeretem".
Kedves Art Vader!
Minden emlék megosztja a gondolataid…egyszer így, egyszer úgy látod…s szeretedheted, azt az erőt, ami "alatt" meghanyatlasz…
Köszönöm, hogy írtál!