Akkor is adsz, ha elhagysz,
Vagy, ha épp szeretsz,
Vagy, ha még nem ismersz,
Csak a buszon mindig figyelsz,
Ha csendben vágysz rám,
Vagy, ha hangosan utálsz,
És ezer átkot szórsz rám,
Ha soha észre sem vettél,
Pedig sokszor leültem melléd,
Ha megértesz,
Vagy ha nem értesz meg,
És mit mondok, nem is érdekel,
Ha szeretetből ölelsz,
Vagy, ha csak ösztönöd vezérel,
És tombolva letepersz,
Vagy, ha épp eltaposol,
Marsz és megalázol,
Ezer kérdésemre nem válaszolsz,
Ha látni sem bírsz,
S tőlem lesznek rémálmaid,
Vagy, ha felemelsz,
És mersz adni magadból,
Mert legbelül érzed,
Hogy ettől leszek boldog,
Ha minden mozdulatoddal
Jelzed: tetszem neked,
Vagy, ha kimutatni nem mered,
Csak este az arcomra emlékezel,
S reggel is velem ébredsz,
Vagy addigra már el is feledsz,
S akkor is adsz, ha egyszerűen
Őszinte vagy, nem hazudsz,
Csak kimondod az igazat,
S amit mélyen érzel
Megosztod velem, azért,
Hogy megtapasztalhassalak
Általad valami újat,
Mert mind mások vagytok:
Férfiak…
2 hozzászólás
Kedves Hayal, szerintem is mind mások vagyunk, mind mást akarunk a nőtől, de szerintem a leg többen úgyan azt, szerelmet, szeretetet, kedvességet és a nő úgyan azt várja tölünk. Ez az élet rendje. Tetszett a versed, jó volt olvasni.
Üdv: József
Végre egy kis dícséret. Köszönöm most jó ezután a vers után férfinak lenni.