Eltitkolt szegleted rejtett zugába
mély redőt hasít a gyilkos fájdalom.
Elgyengült testeddel fetrengsz a porban,
fagyos verejték-gyöngy jeges homlokodon.
Sebzett lelked már kutyák martaléka,
de vágyod még a mesét, álmaidat,
s te igaz maradsz így is önmagadhoz,
elnyomva a magányt, mardosó kínokat.
Éjjel némán zokogsz párnádba fojtva,
imákat mormolva, félve alszol el.
Felriadsz neszre, alattomos csendre,
kinyújtott karoddal hasztalan keresel.
Hajnali mosolyod virágfakadás,
de nem láthatja más, csak a torz tükör.
Vigaszt adsz síró árvának, gyereknek,
kacagásod csaló, hamisan tündököl.
Nyúznak a dalok, a gitárhang tépdes,
mindenkit megbántasz és mindenki bánt.
Fel tudsz-e állni? Mert lehúz a lejtő.
Legyőz-e végleg a gyötrő magány?
30 hozzászólás
Szia Kankalin!
Kifejezi a magányt és a fájdalmat a versed!
Tudod, a magány és a fájdalom szorosan együtt jár…
Lásd meg a szépet minden apróságban,
s akkor észrevétlenül a hangulatod is jobbá lesz!
Szeretettel: Lyza
Szia Lyza!
Ez most igazán én voltam. Köszönöm, hogy időt szántál rám, megtisztelő.
Keresem az utakat, ne omoljak össze.
Az nem lehet, hogy ez nem sikerül!
A szépet kutatom, próbálok élni,
de úgy érzem, hogy ez nem sikerül!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Kifejezi a magányt és a fájdalmat a versed!
Tudod, a magány és a fájdalom szorosan együtt jár…
Lásd meg a szépet minden apróságban,
s akkor észrevétlenül a hangulatod is jobbá lesz!
Szeretettel: Lyza
Kedves kankalin!
Feltudsz te még kellni!!! Mutattál már annyi erösséget, szeretném, ha nekem most annyi is volna. Lehet hogy késöbb majd többet is tudok írni, Ma még ez is sok.
üdv Tóni
Szia Toni!
Tudom, hogy ez is sok neked -ismerve a körülményeket- ezért külön megtiszteltetés számomra, hogy elolvastad, sőt reagáltál is. Jó lenne felkelni, de talán nem vagyok olyan erős, mint amilyennek sokan tartanak. Nem akarok már erős lenni, nő akarok lenni!
Sok már ez nekem, a tűréshatáron mressze túl.
Nem is tudom, hogy fel akarok-e kelni? Talán jobb lenne, ha nem.
Köszönöm, nagyon kedves vagy!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Vannak olyan időszakok, amikor nagyon nehéznek érezzük az életet, s fáj a magány, azt hiszem, sokan átéltük már. Fogadj el tőlem – saját gondolataimból választottam ki kettőt:
"FÉLELEM
Ne félj a magánytól.
Gondolkozz csendben.
Nemes gondolatokkal vedd körül magad.
Ne félj, mert akkor soha sem leszel magányos!"
"APRÓ ÖRÖMÖK
Ha körülnézel, szépség vesz körül:
Apró örömökben gyönyörködj:
egy szép virág, katicabogár,
színes naplemente vagy
a csillagos ég – kell-e ennél több még?"
S gondolj arra, hogy itt a Napvilágnál sokan veled érzünk és szeretünk: Kata
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm az olvasást, a tanácsokat, azt is, hogy figyelsz rám!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Őszintén:)?Nagyon jó, tényleg!!!
Hiszem és tapasztaltam ezerszer, hogy nincsenek véletlenek…akkor sem, ha látszólag nem úgy történik az életünk, ahogy mi gondoljuk, vagy esetleg most még érthetetlenek vagy kuszák a dolgok.
A kérdésre a válasz, NEM győzhet le, mert az eszeddel tudod, hogy lesz másképp és lesz benne értelem és biztonságot adó "jó" rendszer.
Szeretettel:Harcos
Szia Harcos!
Én is azon vagyok, hogy ne győzzön le, de úgy érzem, egyre kevesebb az erő.
Pillanatnyilag minusz. De azért örülök, hogy így látod, s hogy itt jártál nálam!
Köszi! Minden jót neked!
Szeretettel: Kankalin
A nő nem attól nő hogy gyenge…lelkileg sokkal erősebbek a férfiaknál.Az erő ott van benned,az pedig természetes ha időnként elgyengülsz…viszont képes vagy felállni. Téged sokan szeretnek, és mivel így van, soha nem leszel teljesen egyedül. Ha úgy érzed elfogyott az erőd, kapaszkodj azokba akik szeretnek és akikben bízol, ők felemelnek majd.
Szia Arthemis!
Köszi mindent, aranyos vagy! Próbálok felállni, biztos úgy lesz!
A magányra van egy durva idézetem:
"Oh, mily tömeg, s én egyedül…" (Arany J.)
Örülök, hogy itt jártál!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ha fáj, írd ki, írd ki magadból, mert az segít. Tudom.
Itt mondtad meg az igazat:
"Mert igaz tudsz maradni így is önmagadhoz,"
Ez a lényeg. A többi múlandó, a rossz dolgok is múlandók, de a jó és a remény örök.
Szeretettel: AV
Szia Art!
Köszönöm az olvasást és a véleményt. Valószínűleg így van, ki fogom írni magamból!
És mindig igazat mondok! 🙂
Rájöttem, hogy néha talán nem kellene, de ezután is ezt fogom tenni.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kalin!
Aki a zenében és zenével él,nagyon szerencsés!
Te mindkettővel bírhatsz és még a tollat is
jól forgatod!
gratula:ruca
Szia ruca!
Nem tudom, hogy élek-e, élhetek-e még a zenében, vagy úgy egyáltalán, és nem tudom, vele alszom-e el?
Azt sem tudom, hogy szerencsés vagyok-e? Csupa kérdés válasz nélkül. Mindegy, már megszoktam. Az utóbbi három évben ez az életem.
De ha te úgy gondolod, hogy a tollat jól forgatom, az megtiszteltetés számomra. Köszi!
Csak tanulhatok tőled, és szeretnék!
Szeretettel: Kalin
Nem győzhet le a gyötrő magány, hiszen nem vagy egyedül.
Körülvesznek azok, akik szeretnek, s akiket Te szeretsz.
Gyönyörű a versed, ugyanakkor fájdalommal teli.
"De vágyod még a mesét, csuda-álmaidat"
Ez a mondat az, ami a tovább lépést igazolja.
Szépséges versedet szívesen olvastam.
Köszönöm Zsike az olvasást!. edves vagy!
Azt hiszem, most legyőz. Nem is küzdök ellne. Elég.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
"De vágyod még a mesét,csuda álmaidat"…
még ez így van,nem tud legyözni a "gyötrö magány"…
Soraid egy lélek segítségért szóló kiáltásai…
Kell,hogy kiírjuk magunkból,megfogalmazzuk
azt ami bánt…azt amit úgy hisszünk,hogy soha nem érjük el!
…utánna mindig könyebb…mint egy letett tehernél!
Gratulálok!
Szeretettel:Jegmadar
Szia Jégmadár!
Tudod, az akkor volt. Február kilencedikén. Azóta nem annyira hiszek a mesékben, a csuda álmaim meg szertefoszlani látszanak. Tehát marad a por, a segélykiáltás, meg a gyötrő magány. Sajnos nekem azzal nem lett könnyebb, hogy leírtam. Sőt! Sokkal nehezebb lett. A terhet egyáltalán nem tettem le. Az van. Egyre nagyobb, összeroskadok alatta.
Mindenesetre köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy nem látja senki a könnyeim!
Amint tapasztalhatod, nincs mihez gratulálni.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
…jaj,most beleéltem magam!
..igaz,nincs mihez gratulálni!
A legjobbakat Neked!
Szeretettel:Jegmadar
Szia Jégmadár!
Valami azt súgja, nem értetted meg, de ezt nem is vetem a szemedre, mivel tényleg szigorúan önmagamnak szántam. Mostanában azt hittem, talán sikerül felállnom, de lehet, hogy tévedtem. Jó lenne, ha a tévedésben én tévednék!
Köszi a "legjobbakat"! Jólesett!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
A titok mégsem annyira titok, amikor kikívánkozva leírjuk azt ami bánt s amivel akkor élünk.
Kívánom, hagyd a csudába a tükröt, lépj a tükör-fénybe, emberek szemében mutasd meg magad, a szépet pedig mindenki meglátja magában, úgy ami te vagy, úgy amit te adsz s úgy amilyen nyomot hagysz a szívek s a lelkek mélyén!
Nemcsak bent zúg, követel az érzés s az élet, kint is követelik megszokott arcod, szemed s a mosolyod. A világ nyitott ablakába kell álljál már egyszer és akkor ott, s úgy tárulkozzál ki a hírt vivő fénynek, szélnek, ahogyan a szeretet skáláján pendíted a húrokat…
Megemésztettem ezt a versedet is, Gratulálok.
Szeretettel, Inda.
Szia Futóinda!
El is hajítom azt a tükröt, mert rémes belenézni! 🙂
Szerencsére az emberek többsége nem olyannak lát engem, mint én saját magam. 🙂
Köszönöm, hogy itt jártál, jólesett.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Ne! Ne dobd el a tükröt! A tükör nem hibás! Kell az a tükör, hogy láss a hátad mögé, akkor, mikor előre nézel felemelt fejjel.
Szívet tépő érzések bukkanak fel nagyon szép és öszinte hangú versedben Kedves Kankalin. A magány bizony erősen szorongató, de ott a tükör, mikor meglátod, hol is van a benne látszó képben az a rejtett kapaszkodó, mely felállásod segíti. S ha ezt felfedezed, már nem öl meg a zongoraszó, nem bánt a gitár hangja sem, s te sem bántasz senkit. Mosolyod igaz lesz, bíztató. S rájössz, ez volt az utad. Most másfele kanyarog, de te felállsz, erőt merítesz tiszta lelked forrásásból, s felemelt fejjel, bátran mész tovább a fény felé! legyen így kedves kis Virágszál!
Gyönyörű ez az alkotásod is!
üdv
Szellő
Szia Szellő :)!
Azt mondod, ne dobjam el azt a fránya tükröt? Meggondolandó. Nem nagyon szoktam nézegetni magam. Fő a természetesség. A hátam mögé akkor is látok, ha nincs az a tükör. Hogy felemeljem a fejem? Talán egyszer lesz olyan is.
Hogy tépi a szívet amit írtam? Kinek a szívét tépi????????
Menjek a fény felé? Próbálok, mert hívogat. A mosolyom eddig is igaz volt. Mindig az. Szeretek mosolyogni. 🙂
Köszönök mindent! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Veled, együtt érzek! Szeretettel: Ica
Szia oroszlán! 🙂
Ez nem most volt, azóta próbáltam gázálarcot használni a porok ellen. Hirtelen kitörés volt ez a vers, ami azért született, mert feszített belülről valami, amin nem tudtam úrrá lenni. Azóta másként látok dolgokat, de ezt a verset finomítottam. Igyekeztem számlálgatni, hogy a szótagszámok rendben legyenek, elhagytam a sorkezdő nagybetűket, mert amit másoknak írok, azokat én is komolyan gondolom. Azt is, hogy meglévő versen nem szabad javítani. Valaki azt mondta nekem, hogy akkor látom a fejlődést, ha a hibákat meghagyom, a kritikákat pedig a következő versben érvényesítem. Ezt tettem, és örülök, hogy megfogadtam a tanácsot. Mindenkinek ezt ajánlom, mert így könnyebb építkezni.
Köszi, hogy itt jártál! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
"Szigorúan önmagamnak", írod, mégis mások elé tárva. Azt mondanám, pillanatnyi látlelet, naplóbejegyzés vagy inkább széljegyzet egy nagyon emlékezetes fejezet margóján. Az biztos, hogy nem csak magadnak írtad, mert nem is teheted. Sokaknak van szüksége arra, hogy találkozzanak mások fájdalmával, hogy lássák, nincsenek egyedül és valaki már bejárta azt az utat, amire most épp ők kényszerülnek. Így lesz közkincs egy fájdalomkiáltásból. Hét év, de még mindig erősen visszhangzik.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Laca! 🙂
Igazat adok a felvetésedben, viszont ebben a korszakomban nagyon alant voltam. Stílusosan: porban.
Ebből jutottam addig, ahol most tartok. Ez nemcsak az érzelmi dolgokra vonatkozik, hanem a verstanra is, hiszen ez a valamim sok kívánnivalót hagy maga után. 🙂
Valóban visszhangzik, pláne azok után, hogy újra átéltem az olvasás után.
Szerintem jó példa ez a "honnan – hová" kérdésre. 🙂
Köszönöm, hogy nyomot hagytál itt. Tanulságos volt számomra az átgondolás. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Laca! 🙂
Igazat adok a felvetésedben, viszont ebben a korszakomban nagyon alant voltam. Stílusosan: porban.
Ebből jutottam addig, ahol most tartok. Ez nemcsak az érzelmi dolgokra vonatkozik, hanem a verstanra is, hiszen ez a valamim sok kívánnivalót hagy maga után, minden tekintetben. 🙂
Valóban visszhangzik, pláne azok után, hogy újra átéltem olvasás közben.
Szerintem jó példa ez a "honnan – hová" kérdésre. 🙂
Köszönöm, hogy nyomot hagytál itt. Tanulságos volt számomra az átgondolás. 🙂
Szeretettel: Kankalin