Itt ülök borult ég alatt
csend-magot szemezgetve,
s Istenhez fohászkodva
morzsolgatom ujjperceim.
Milyen hatalmas boltív takar előlem,
hogy nyakam hiába nyújtogatom,
hozzád sehogy el nem láthatok?
Felhőkre hintem könyörgő szavaim,
vigyék hozzád ringatva őket,
s lábad elé hintve mazsolázhass benne.
Töröld le egy érintéssel égő könnyeim,
fújd el egy sóhajtással bánatfelhőim,
s adj áldást bénán kulcsolt kezemre,
vagy szólj rám és járni fogok, mint Lázár!
Elszántan kiállok az esőre,
hadd mossa szívem tisztára,
s ha kell, hamvadjon el
az égő csipkebokor perzselő tüzében.
Mindegy, mit adsz, csak adj,
hogy tudjam, bár nem látlak,
de mindig mindenben ott rejtőzöl.
5 hozzászólás
Kedves Tünde!
Ritkán olvasni ilyen verset. Tudod, mindenkinek meg van a maga fohásza. Van hogy változik benne néhány gondolat. Én nem vagyok vallásos ember. Néha mégis, igaz ritkán de elmormolok egy két imát. A te imádban is látom néhány gondolatom. Talán mert egyformán érzünk. Fel a fejjel és ne szomorkodj!
szeretettel-ölel-panka
Nagyon hason szőrűek vagyunk, ezt az első pillanatban éreztem, mikor összeakadtunk!
Szeretem az írásaid, bár én sem írok mindig alájuk…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Nagyon szépen írt fohászod, remélhetőleg mostanáig már meghallgatásra talált. Őszinte, szép szavakkal írtad, meghatott. Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Valóban változások vannak körülöttem, de a boldogság még várat magára…
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
Fohászod elgondolkodtatott.
Én is "hívetlen" vagyok, mint Panka, de most per pillanat rám férne egy "meghallgatás".
Szeretettel: dodesz