Csak egyszer könyörülj meg rajta végre
a létben évődő tévedésekért.
Az ősi jussot metsző gyökereként
egy életre adj neki menedéket!
Bár élhetne nincstelen szegényen
olthatatlan vággyal boldog emberként,
de vele él a szenvedés rejtekén
szült átok, vízen és kenyéren.
Csak kérj békés életet és könyörögj
magadért. Kérd, hogy kapj feloldozást
az egymásra dőlt vézna árnyak fölött.
A végszavakon veszteglő üldözött
halkan sírt titoktelt vánkosán
s ujjá született fájó kínok között.
2 hozzászólás
Szép, mély gondolatokat rejtő versedhez gratulálok!
szeretettel-panka
Kedves Panka
Örülök, hogy tetszik a versem.Köszönöm, hogy irtál.
Ágnes