Te csendes temető fal,
félve léplek át.
Akarsz e a gyászomban
adni védő hazát?
E mély csendben tenálad
hűs öled betakar;
és annak nyugalmat ad,
ki beteg 's nyugtalan.
Hol sötét törzsek állnak
szűk kőkoszorúban,
a régi napok várnak
rám egy randevúra.
Édes kedves szorongás
rémképeket ébreszt,
temetőfal, te pompás
te engem megvédesz.
Búcsút mondva a tájnak
boldogan léplek át;
akarsz egy holt vágynak
adni védő hazát?
Fordította Mucsi Antal
Einkehr
Du stille Friedhofmauer,
Scheu tret ich bei dir ein.
Willst du nicht meiner Trauer
Schirmende Heimat sein?
In deinem tiefen Frieden,
In deinem kühlen Schoß
Wird allen Ruh beschieden,
Die krank und ruhelos.
Wo dunkle Stämme ragen
Um dichtumkränzten Stein,
Fernen vergangnen Tagen
Geb ich ein Stelldichein.
Süßselige heilige Schauer
Lösen mir Aug und Sinn –
Du stille Friedhofmauer,
Du meine Beschützerin,
Entflohn dem Weltgetriebe
Tret gern ich bei dir ein;
Willst du begrabener Liebe
Schirmende Heimat sein?
Frank Wedekind
4 hozzászólás
Kedves Tóni!
Fordításodban sok jó elem van, még több lehetne, ha tudatosan
fordítanál. Próbálkozásomat nem tudom minek minősíted
hozzászólásnak, "kutyaugatásnak" vagy "éli nem hagyásnak" stb.
Betérés
Temetőkapun csendben
S oly félve lépek át.
Gyászomban e sírkertben
Lelek nyugtot, hazát?
A mélységes békédben,
Hisz hűvös itt a sír,
Nyugalom lesz mind része,
Ha beteg, s gyötri kín.
Hol törzsek magaslanak,
S köröttük kőkoszorú,
A régi szép napoknak
Adok most randevút.
Ez édes merengésben
Kiold szemem s a főm –
Temető legyél csendben
Az én védelmezőm.
Világtájaknak intve
Beléptem, ölelj át;
Halott szerelmem benned
Talál nyugtot, hazát?
SZBA küldi napvilágos üdvözlettel
Kedves Attila!
Nekem egy vers fordításánál az a fontos, hogy magyarul is azt az érzést tudjam átadni, amelyet én az eredeti vers olvasásánál éreztem. Ezt pedig hűen csak úgy tudom elérni, ha törekszem arra, hogy azokat a szavakat, értelmet használjam, mint a költő az ő versében. Ezt betartani bevallom, néha nagyon is nehéz, a rímek és a szótagszám érdekében. Én verset nem átírni, magyarosítani akarom, hanem lehetőleg ugyanazokkal a szavakkal átfordítani.
Az első versszak nyersfordítása:
Te csendes temető fal
félve lépek be hozzád.
Nem akarsz e a gyászomban
védő hazám lenni.
Már itt látod mi a kettőnk között a különbség. És ami a legfontosabb nekem, én az olvasóknak fordítok, nem a zsűriknek.
Üdv Tóni
Kedves Attila!
Nekem egy vers fordításánál az a fontos, hogy magyarul is azt az érzést tudjam átadni, amelyet én az eredeti vers olvasásánál éreztem. Ezt pedig hűen csak úgy tudom elérni, ha törekszem arra, hogy azokat a szavakat, értelmet használjam, mint a költő az ő versében. Ezt betartani bevallom, néha nagyon is nehéz, a rímek és a szótagszám érdekében. Én verset nem átírni, magyarosítani akarom, hanem átfordítani.
Az első versszak nyersfordítása:
Te csendes temető fal
félve lépek be hozzád.
Nem akarsz e a gyászomban
védő hazám lenni.
Már itt látod mi a kettő között a különbség. És ami a legfontosabb nekem, én az olvasóknak fordítok, nem a zsűriknek.
Üdv Tóni
Hát, mondjuk falon nem szoktunk átlépni, belépni. Átmászni igen. A hozzá való közeledés folyamán is meg tudjuk magunkban szólítani…
Temetőfal, hallgatag,
Melletted félek én,
Fogadod-e gyászomat,
Mely oly nagyon enyém?
Én így érzem…