Egyszer elhalnak végleg a dallamok,
s néma fellegek terülnek az ég tükrére.
véget ér a megbolondult hajsza útja,
rémálom is szelíd mesévé szelídül,
mikor csendesen örökre haza kerülök.
Megkapott fizetségem magamra költhetem,
s börtön ablakáról törten hullnak le a rácsok,
kéjjel szalad szét minden boldogtalanságom,
hajnali rigók dalával nem kell többé kelnem,
s éhes lelkem jóllakva piheghet asztalánál.
Hisz’ egyszer gyöngybe fagynak szavaim,
s rejteznek mély bölcsességgel a fák lombjain,
kelő napot nyakéknek minden reggel felteszik,
s hirdetik szerényen: balga költő pihen szépen,
csendesen járj, ne zavard virágot bontogató álmait.
4 hozzászólás
"Hisz' egyszer gyöngybe fagynak szavaim," Vannak szavak, melyek életünkben is gyönggyé válnak, ha kimondjuk, vagy leírjuk őket. Te most megtetted!
Ölellek: pipacs 🙂
Aranyos vagy drága Ilona!
Szeretettel láttalak: Tünde
Nagyon szép a versed Tünde!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm kedves Marietta!
Szeretettel láttalak. Tünde