Őrangyalaink okosan karanténba zártak,
De csak új tüzet adtak a felkorbácsolt vágynak!
Gúnyos önteltségükben szunnyadtak a bárdok,
Lankadtan repedeztek a balga zománcok,
S egy szikra kirobbantotta a zajos zivatart,
Általunk koronázta meg a dacos diadalt,
Mikor érdek s jövőkép nélkül egymásnak estünk,
S öntudatlan, ősi bizalommal szeretkeztünk.
Míg a szárnyra kapott ösztön fesztelenül sétált,
Az Erkölcs Egyeteméről kirúgott a dékán!
Önmegtartóztatásért nem kapunk diplomát,
De az álszent látszatért nem végzünk iskolát!
Bár kárpótol egy dolog, mely mindkettőnknél közös:
Paráznaságból a jegyünk dicséretes ötös!
Habár soha nem voltam kellőképpen vásott,
Vérmes nyelved mégis a számban vitorlázott,
S amikor kisvártatva letoltam a fecskét,
Nyilvánvaló lett, hogy mi megveszünk a szexért!
Tudtam, amíg ujjam a tilosban bóklászik,
Föltérképezhetem az erogén zónáid,
S átnyújtom a tökéletes orgazmus gyümölcsét,
Hogy célba ért vágyaink a győzelmet üvöltsék!
Mondd, te búvóhely után szaglászó, elmés orr:
Marad a szénakazal, vagy jobb a sertésól?
Hasztalan dilemma, mert lelkünk bárhová iszkol,
Nem vagyunk különbek, mint a makkra váró disznók!
S ha egy tébolyodott csorda szánt szándékkal hajt ránk,
Vigasztaljon a tény, hogy már éjsötét a karmánk!
Lent, a kénköves pokolban fűtik a szállásunk,
Többé nem kell félnünk, hogy a hűvösön felfázunk!
De te legkevésbé ezen töröd a kobakod,
A legfőbb gondod immár a növekvő pocakod.
A légies aktusok után csak most kapok észbe:
Ez az esztelen tűzoltás valóban megérte?
Igen, hisz elsöprő fölénnyel győztek a vágyak!
Vajon tudod már, hogy fogjuk hívni a babánkat?
2 hozzászólás
Kedves Tamás,
értékelem a gyengéden ironikus humort…
Ebben a harcban a vágyak győztek… de ez a harc lesz a végső…?
Kedves Irén!
Igen, pont ezt akartam érzékeltetni, a gyengéden ironikus humort, örülök, hogy ez lejött!
Nem a saját kapcsolatomról szól ez a vers, egyfajta görbe tükröt állítottam a napjainkra oly jellemző szabad és korlátlan szexuális élet elé.
Az egyes szám 1. személy azt is jelképezi, hogy nem kívülállóként kritizálok másokat, hanem azonosulok a lírai énnel, beismerve, hogy nem tartom magam szent embernek, és bennem is ott van a rosszra való hajlam.
Egyébként én meg vagyok győződve, hogy mindig győzni fognak a vágyak.
Amíg élet lesz a Földön, férfi és nő mindenkor egymásnak fognak esni, és legtöbbször nem a szerelem, hanem a féktelen szexuális vonzalom vezérli őket.
Hiába az erkölcs negatív megítélése, a tény, hogy a vallás elutasítja a házasságon kívüli nemi kapcsolatot, ez soha nem fog megváltozni, de ez így természetes!
Köszönöm soraid.
Üdv.:Tamás