ne hullajts könnyet utánam.
Temess el velem minden bajt,
ne emésszen bánat hiába.
Ha majd örökre elmegyek
egy fájó alkonyon, elviszem
magammal emlékbe
simító kezed s a mosolyod.
Ha örökre lecsukódik pillám,
arcod legyen az utolsó
kép agyam vetítővásznán,
s kiszáradt szám zárja le csókod.
Add szavad, ha elmentem már,
s utad temető mellett vezet el,
mikor aranylik a látóhatár,
csak a szépre emlékezel…
12 hozzászólás
Versed arra figyelmeztet, hogy egyszer mindnyájunknak el kell menni. Milyen jó lenne, ha beteljesült élet után következne be, és nem lennénk egyedül abban a pillanatban.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Jó lenne bizony, de sajnos ez nem mindekinek adatik meg… Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán
Kedves Borostyán!
Nagyon szép vers, még akkor is ha az elmúlásról szól.
barátásggal Panka!
Kedves Panka!
Köszönöm szépen:)
Üdv: Borostyán
Nagyon szép vers….:)
Kedves Henkee!
Köszönöm, hogy olvastál, örülök, hogy tetszett:)
Üdv: Borostyán
Fájdalmasan szép. Gratulálok Borostyán!
Üdv: C.
Kedves Colhicum!
Köszönöm, mindig örülök, ha olvasol:)
Üdv: Borostyán
nagyon szép…
Kedves András!
Köszönöm szépen! Azért még maradnék egy kicsit:)
Üdv: Borostyán
Borostyán, komoly, szép gondolatokat kifejező versedhez gratulálok! Üdv. Katalin
Kedves Katalin!
Köszönöm, hogy olvastál:)
Üdv: Borostyán