Csupa csend

Csendbe zárt a gondolatom,
Mégis hallani akarom.
Figyelni, csodálni, mint oson,
Mint pihen a pilláimon.
Magába zárja a tegnap zaját,
A rohanó holnap robaját.
Nem fájó, csodálatos ez a csend,
Benne lakik az ősi rend.
Csend simogat a paplanom alatt,
Csókja íze az ajkamon maradt.
Édes, mint mázas csuporban a méz,
Mint a lágyan simogató kéz.
Csend nyomában angyal lépdel,
Előttem áll meg éppen.
Szemében csillagok ragyognak,
Engem szólít angyalomnak.
Sötét bársonytakaró a tájon,
Rám borul a puha álom.
Csend csempészett csillagot szívemre,
Szép ezüstszál feszül felette.
Benne vagyok a csodás csendbe'.
Kérdezem magamtól, hallom e,
Hallom e a csend szavát,
Amint csendesen mondja az imát?
Csendben, bezáródik minden gondolatom,
Megpihen lágyan pilláimon.
Egyszer csak csendesen ébred a hajnal,
Jön felém, kibontott hajjal.
Lobogását is látom,
Szétterül vállamon, mint egy álom.
Megérinti lelkemet egy csendes szó,
Nagyon halk, mégis bíztató.
Szeretet…
Nélküle semmi vagyok,
Élni sem tudok.
Szeretet, csend… szeretet csend…
Csend, szeretet…
Csend.