Összeraklak magamban, mint kirakós képet,
s felragyogsz, ámulatba ejtő Ikon,
ragyogó csillag, a látóhatár szélén,
mely úszik a messzi végtelenben.
Magamba elrejtelek csoda-titkom,
a nagyvilág zajától féltve óvlak,
nyomaidat itt hagyva létezel,
pedig eltűnsz néha oly szótlanul.
Nem akarok többé félni, reszketni,
hűlt szívvel várva csavargó reményt,
az éjjel üres ágyán egyedül fázni,
s érezni, hogyan fal fel az éhes bánat.
Kinyújtott karjaim semmibe lendülve,
elérni akarnak, felgyúlnak félelem lángjai,
gondolataim úgy hánykolódnak bennem,
mint fájdalmas gyász a sötét falakon.
Kitörni készülő könnyeim marják szemeim,
roppannak csontjaim szorított markomban,
mellkasomban hánykolódik nyugtalan szívem,
nincs kegyelem, világom harcol, háború ez.
22 hozzászólás
Zuzmara kedves!
Többször visszatértem csodaszép versedhez…
Kívánom harcod célját elérje!
Szeretettel ölellek.
Drága Dóra!
A kérdés az, melyik végletét érje el? 🙂
Nehéz dolog ez és a mérleg mindig billen valamelyik irányba….
Szeretettel láttalak!
Tünde
Kedves zuzmara!
Békés háború, jó lenne ha mindegyik ilyen lenne!
🙂
Üdvözletem!
Zsolti, Zsolti…
Olvasd át még egyszer…
… cseppet sem az…. lélekölő harc ez…
Örülök, hogy olvastál!
Ölellek: Tünde
Szépre írtad. Szeretettel. Ágnes
Szia ÁGI!!!
Nehéz dolgok ezek… szépre írni? Á! Csak fáj az élet… A lélek-embernek nincs nyugta… soha nincs nyugta…
Szeretettel ölellek: Tünde
Nehéz, nagy súlyú vers ez, Tünde, a belső vívódás csöndes, de veszett kínjait hozza. Tetszik, hogy a gondolati tagolással szépen bontottad, és az is, hogy a vers szabadságát nem korlátoztad, ez így szólt a legmélyebben. Örömmel olvastalak, no nem a tartalom miatt…
aLéb
Drága aLéb!!!
Úgy örülök neked!!!
Látom ismersz… Próbálok talpra állni és élni az új életem, de tele van buktatókkal az utam.
Azért akadnak kezek, amik felém nyúlnak és igyekeznek segíteni, de a szerelemben valahogy nincs szerencsém. Mindig rosszul választok…
Köszönöm véleményed, véleményed és természetesen a figyelmed!!!
Szeretettel látlak mindig: Tünde
Kedves Tünde!
Igen, az ilyen háborút magunknak kell megküzdenünk. Nem könnyű feladat.
Jó, hogy kiírod magadból, lehet, az is nyugtat. Kívánom, hogy harcod békességben vívd meg, hogy a szeretet győzzön a fájdalom helyett.
Szeretettel olvastam: Kata
Kedves Kata!
Inkább lemondtam a szeretetről… Igaz így keserű a békém, de legalább béke…
Remélem egyszer engem is megtalál a szeretet. 🙁
Köszönöm szavaid!!!
Szeretettel láttalak: Tünde
…olvaslak…
´Nem akarok többé féln,reszketni,
hült szívvel várva csavargó reményt
…jaj,de hányan vannak így!
NAMASTE!
Drága sailor!
Nagy a táborunk… várunk, várjuk a "megváltást"…
de eljön valaha?
"Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Ha valakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek – legalább egyvalakinek -, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobb terápia."
Osho
NAMASTE!!!
Kedves Tünde!
Életem egy régi szakaszán átéltem mindezt. Meg lehet nyerni a háborút. Érzékeny embernek nehezebben megy. De jön majd, hogy már látni tudod, mennyien szeretnek, és szeretni fogsz te is.
A verseidből látom, mekkora hatalmas az erőd!
Szép a versed, engem megérintett.
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Igazán megtisztelő figyelmed!
Köszönöm, hogy olvasol és megértesz.
Szeretettel láttalak: Tünde
Kedves zuzmara!
Elolvastam többször, és azt kell, hogy mondjam, hogy mégiscsak békés, mert ismered a csoda-titkod, és magadban vívod a hánorút, így csak győztesként kerülhetsz ki belőle.
Szeretettel: Szabolcs
Drága eferesz!
Igen, magamban vívom a háborúm… a lélek-emberek már csak ilyenek.
Furák és különcök a ma embere számára. Talán ezért is éljük magányosan a napjainkat, hisz "félnek" tőlünk… pedig nagyon tudunk szeretni…
Köszönöm a figyelmed!
Szeretettel ölellek: Tünde
…megint olvaslak!
Csodaszép és egyben fájó érzések!
Különösen az utolsó négy sorban ´érezni´
mi minden-en mentél át!
NAMASTE!
Nagyon köszönöm különleges figyelmed drága sailor!
NAMASTE!!!
Mindig is figyelemmel olvaslak!
NAMASTE!
Nagyon megtisztelő! 🙂
KÖSZÖNÖM!!!
"Tanuljon meg az ember a maradandóra nézni a változóban és mulandóban; tanulja meg elviselni oly dolgok eltűnését, amelyeket tisztelni megszokott, anélkül hogy tiszteletét elveszítené; tanulja meg, hogy nem azért van itt, hogy alkosson, hanem hogy ő alakuljon."
Ralph Waldo Emerson
Szeretettel: Tünde
Tele van fájó érzelemmel ez a szerelem…sokszor öldöklő háború.
Szeretettel gratulálok: Ica
Drága Ica!
Önpusztító és értelmetlen… de hát ily gyarló az ember…
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel láttalak: Tünde