Befogad a gyűlölet és szavakat ad számba
Most már tudom mi az mit eddig
Kimondani nem mertem
Rohadt árnyak, miért lelkemre szálltak
Szavak mint kések
Vért ontanak, csak ontsanak
Míg én is kardot ragadok
S nyomukba szaladok
S nem lesz kegyelem
Hitték, hogy az ember szelíd
De csak gyűlt a méreg
Míg torkomig elért
És ha most nem támadok
Mi lesz a következő?
Mi lesz a következő?
Szememen selyem kendő
Térdelni le nem fogok
Harcolni akarok
De túl sokan vannak
Nincs időm, erőm
Mindenre figyelni…
S, hogy ki fog így nyerni?
1 hozzászólás
Kedves Londonman!
A versedre talán a legjobb szavam, hogy 'érdekes' – de nem rossz értelemben! Főként a befejezés tetszik… Olvastam, hogy a munkáid nemigen vonatkoznak hosszútávra. Ötletesnek tartom az efféle költészetet, és az ilyen megoldásokat.
Üdv.: Tyrael