Kihűlt szobára ébredek
Sápadtnak és keserűnek
Látom még a reggelt,
De ahogy kinyílik őszi
Rózsám a kertben,
Úgy ébredezik a világ
Dunánk partján
S helyet keres a fény
Minden szegletben,
A víz azúros tükrén
Egy mosolyt küldök el,
Mi Hozzád hajózik
A felkelő nappal
S ha elér, boldogan
Nézek az égre, hiszen
A fény a te szívedben is
-mint az enyémben- otthonra lelt.
Dunai mosoly
By Hayal
3 hozzászólás
Kedves Hayal,
ez gyönyörű, most nagyon szíven talált!
Jodie
Köszönöm Jodie, nagyon örülök, hogy tetszett! 🙂
H.
Nagyon szép ébredés. Tetszenek a képek, amiket használsz, és az is, hogy csupa mosoly és fény a versed.
Üdv: Colhicum