A hársfa illata bódít,
tompít minden más érzetet.
Szín, íz, hang összemosódik,
ocsúdik az emlékezet.
Első és utolsó csók volt
egy láng-vörös nyár-alkonyon.
Bogárka szemből kidörzsölt
álom egy sötét hajnalon.
Színtelen, íztelen sóhaj
a hársillatba fogódzva
magasra szállt, az ég felé,
s esőcseppekben hullt vissza
kondor fejemet simítva
remegő lábaim elé.
6 hozzászólás
Kati! Oly szép, élvezhető versed. Finoman, "illatosan" írva. Élmény volt olvasni. Éva
Kedves Éva! Köszönöm, hogy véleményezted is a verset.
Üdv: Kati
KATIKA! – Nekem erről a versről az időmértékes versek jutnak eszembe.
azonban nem vagyok benne biztos, hogy ennek készült. Mindenképpen
jól hangzik, olvasva korabeli versekre is emlékeztet, mert egyszerű, érthető
és nagyszerű.Szeretettel olvastam.
Kedves Kata! Megmondom őszintén, hogy lusta vagyok a hosszú-rövid szótagokkal bajlódni, úgy írok, ahogy jónak érzem. Később persze szoktam javítgatni, de a szabályokat nem tartom elsődlegesnek. Az Ars poetica helyett c. versben írtam is erről.
Köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted.
Üdv: Kati
Kedves Kati !
Érzelmek egy hársfavirág ölelésében ! Nagyon szép !!!
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Kedves Zsófi! Szép és kevésbé szép emlékeket is felidéz bennem a hárs illata.
Szeretettel: Kati