gondolatom hazáig kísért
hallottam a lépteit
kicsit gyorsabban mentem
de tudtam ez úgysem segít
minden kő külön koppant
csizmám alatt
eltalálták a hangok
a kerítéseket és a házfalat
lehullottak mögöttem
és surrantak tovább a semmibe
azt hiszem nem hallotta őket
csak én
más senki se
gondolatom hazáig kísért
majd a kapuban ott maradt
meglapult és úgy döntött vár
majd reggel újra megragad
és újra jön velem
arra amerre léptem vezetem
gondolatom hazáig kísért
furcsa hogy itthon nyugton hagyott
valahogy mintha vigyázott volna rám
ott kint a Világban megóvott talán
önmagamnak megőrzött
a sok veszély és kísértés között
8 hozzászólás
Kedves koma!
Igazán tetszett a versed. Nagyon jók a rímek, és az egész olyan nem szokványosan sémás, igazi unicum.
Gratulálok: A.
Nagyon jó gondolat, remek kivitelezésben. Gratulálok: Colhicum
Nagyon jó, Koma, igazán tetszett, nem csak gondolatként, de versként is remek.
aLéb
Persze,hogy nyugton hagyott otthon,ha kint maradt a kapuban.
Szép napokat kívánok!
Szervusz Angelface!
Tele vagyunk mind hasonló élményekkel, de hajlamosak vagyunk nem észre venni őket… 🙂
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Szép napokat kívánok!
Szervusz Colhicum!
Bizony ez egy jó gondolat… 🙂 ha vigyáz rám…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Szép napokat kívánok!
Szervusz aLéb!
A gondolat elkísér mindenkit, a vers megszületik mindenkiben… valahogy rajtunk múlik, hogy mit kezdünk velük…
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu
Szép napokat kívánok!
Szervusz gyogyo!
De vajon miért maradt kint… ?
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu